FÉNYES JÖVŐNK FELTÉTELES MÓDBAN

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.04.18.

A jelenlegi bruttó 390 ezerről 650 ezerre nő(HET) egy húsz éves munkaviszonnyal rendelkező ápoló bére jövőre, jelentette ki nagy pofával a fideszes államtitkár egy szakmai fórumon tegnap. Majd a feltételes módot még kétszer hangsúlyozta, mondván, ez történelmi léptékű emelés le(HET), (HA) megvalósul, s ezzel kitolta az egészet valami messzi, bizonytalan álom felé, a ködös jövőbe. Amikor esetleg lesz majd valami, ha el nem basszák. Szakmai fórumokon oly jó ilyeneket delirálni, és a cél el is lett érve, tegnap ugyanis azzal volt tele minden, milyen rohadt jó lesz az ápolóknak, akik halálra fogják keresni magukat.

Vagy pediglen nem. De erről nem írtak a lapok tegnap, ilyképp megint lett egy sikertörténet a mesékben, míg a valóság pedig egészen lehangoló. Viszont a tanároknak meg még jobb lesz, akiknek már 800 ezer bruttó lett belengetve az álmok hímes mezején, de az ő történetük még az ápolókénál is lehangolóbb. Mint tudjuk, kormányunk az ő béremelésüket az Unió adakozásához köti, hónapok óta mást se hallani, mint, ha Brüsszel küldd pénzt, lesz fizetésemelés, máskülönben nem. S ha nem, az a baloldal bűne, aki a nemzet ellen dolgozik (nemzetére tör), ilyképp a Fidesz duplán bújik ki a felelősség alól.

Mint akiben a lehető legjobb szándék buzog szakadatlan, de az ellenséges világ azt nem engedi beteljesíteni. Mindeközben azonban a tanárok nyektetése és ellehetetlenítése folyik, elveszik tőlük a közalkalmazotti életet, és a státusztörvénybe kényszerítve őket valami dresszírozott őrmesteri besorolást kapnak, ami miatt ezrek akarják odahagyni a pályát, hogy alig is marad olyan, aki tanítaná a NER gyermekeit. De éppen ez a NER-t nem nagyon zavarja. Ebben a dolgozatban azonban nem a nemzet elhülyítéséről mesélünk, hanem inkább az elkábításáról, amikor fényes jövőt vázolnak elé, amit majd egyszer elér, vagy éppen nem.

De ez utóbbi igazán nem érdekli a mindenféle államtitkárokat, minisztereket és képviselőket, akik például lakodalmas, okádós falunapokon avatnak fel fűnyírókat harsonaszóra, mint amivel és amitől jó lesz nekünk, de ennél többet az asztalra letenni nem tudnak. És ezt is uniós pénzből, mint mindenféle lombkoronasétányokat, másfél méteres kilátókat és térkövezett legelőket, mert eddig terjed a horizontjuk. És mindeközben ott van az a rohadt Ausztria, akit már harminc éve hajszolunk, de ő, akár a táguló világegyetem, gyorsuló ütemben távolodik tőlünk, pedig a kedves vezető is megmondta, hogy ő a mi laborunk. Mondani viszont sok mindent lehet.

Leginkább következmények nélkül, mint például a rókaképű Navracsics, aki szintén valami ismeretlen jövőbe datálva kies hazánkat Európa legélhetőbb országának delirálta záros határidőn belül. De amint látta, hogy hiába a Brüsszelbe szaladgálás, pénz nem jön, módosította a fényes jövőnkről festett képet arra, hogy nem is egészen biztos a bekövetkezése. Mi tesszük hozzá, hogy egészen biztos az elmaradása, mert míg vigyázó szemünket Bécsre vetettük, még Bukarest is beelőzött minket a kanyarban, hogy a többi szomszédról ne is beszéljünk, mert minek. Úgyis látszik a különbség...

ITT OLVASHATÓ