Szerző: Rezeda
2023.04.28.
Éppen ezért, amikor azt a kérdést tennénk fel, Novák Sándor-palota honnan merítette az ihletet a szabadon bocsátáshoz, ne olyan jelenetet képzeljünk, mint a Brian életében, mikor is a ’lómai prókurátor a röhögő népet kérdezi, kit bocsásson szabadon. Mivel tudjuk, hogy Novák Sándor-palota saját hatáskörben még a seggét sem törölheti ki, nem kétséges, honnan érkezett az ukáz, amelynek nyomán Budaházy szabadulhatott. És nem a gesztus miatt, hanem azért, mert tudjuk, személyében mit képvisel, újabb bizonyságot kaptunk a NER jellegéről, amely a fasizmusban fetrengve enged szabadon egy neonácit.
Egyetlen kérdésünk van ezen a ponton, a miért, ám ez a hatalom sötét bugyrai felé visz, el egészen Orbán ocsmány játékaihoz, de ezt konstatálva annyit azért megjegyzünk, nem kellett volna belekeverni szegény Ferencet, mert Novák Sándor-palota indoklásul amúgy teljesen értehetetlen gesztusára azt adta elő, a mi kis magyar neonácink azért szabadulhatott Sándor-palotai kegyelemmel, mert a szentatya romlott hazánkba érkezik. Ez csak az indok, az ok teljesen más lehet, mégpedig az, hogy közelednek megint a választások, és kell egy fix pont, egy alak, aki Kubatov kopaszai mellett elvégzi a mocskos munkát.
Nem véletlenül fogadták a szabadulás hírét oly kitörő örömmel Orbán másodkézből kitartott lapjai a prostisrácoktól a mandinerig (jellegükre való utalásképpen kisbetűvel), és nem véletlenül üdvözölte a magyar neonáci (Mi Hazánk) párt prominense, Novák Előd kijelentve azt, hogy Budaházy – és tettestársai – nem terroristák, hanem a 2006-os hatalom, azaz Gyurcsányék terrorja ellen harcoló antiterroristák. Innen nézve tehát nem lehet kétséges, mire kellenek a mostani hatalomnak. Az már csak hab a tortán, hogy homofóbok és rasszisták, ez pedig olyan elegy, ami Orbán szívének nagyon kedves ezekben az időkben.
Orbán azonban most is a függöny mögül nézi a történéseket, s ha majd Budaházyék újra elkezdenek úgy tevékenykedni, mint akkor, amikor terrorizmus miatt letartóztatták őket, majd széttárja a karjait, hogy neki ehhez az egészhez semmi köze. Pedig az ilyen gesztusoknak ára van, s ha már a Brian életét emlegettük, mint korunkat leképező filmet, ide kell sorolnunk A tanút is, és annak tételmondatát, hogy egyszer majd kérünk magától valamit, Pelikán. Erre rezonál egyébként Budaházy hittevése is, aki szabadulásakor nem egyebet jelentett ki, mint: alig várja, hogy a hazáját szolgálhassa, a kérdés csak az, hogy mi módon.
Nem lehet kétséges. A szélsőjobb, ami a NER szerves része, a Fidesz előrenyújtott keze Mi Hazánkostól, Hunniástól együtt, csűrdöngölt a szabaduláskor, lovon hozták ki Budaházyt a börtönből, aki elordította magát, szabadság, akárha valamely William Wallace a Rettenthetetlenben, és elporzott interjút adni Orbán lapjainak. Okádni való színjáték volt, de sokkal többet nem is várhatunk vagy várhattunk tőlük, amikor visszakapták molotov-koktélos, kommunistaverő hősüket, ami viszont üzenet az országnak, milyen értékek vagy értéktelenségek és aljasságok mentén működik Orbán hatalma.
Kell egy megbízható és mindenre képes bajtárs a militáns, irredenta, soviniszta, homofób csapatba, aki a szabadságáért cserébe elvégzi a Fidesznek büdös mocskos munkát. Ezt kérik majd tőle egyszer, de voltaképp kérni sem kell már, hiszen maga az alany jelentette ki, azaz Budaházy, hogy „hatalmas súlya van a nemzeti összefogásnak”, és ez az a duma, amiről tegnap értekeztem az Alapjogokért Központ főigazgatójának delirálása kapcsán. És ím, újra előttünk áll A tanú igazsága, miszerint „A gombócot is megzabálta, a bort is megitta, ki se végzik, dohányt is kap, egy brancs maguk, ne is tagadja”. És ez egyáltalán nem vicces.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.