A HÚSVÉTI NYÚL LEVELE AZ ELLENZÉKNEK

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2023.04.08.

Kedves Ellenzék - mínusz DK!

Nyúl Győző vagyok, foglalkozásomat tekintve húsvéti nyúl, jelenleg svarcban dolgozó tojásfestő.
Elnézést kérek mértéktelen és eléggé el nem ítélhető bátorságomért, hogy tehetséges ellenzékünket országrondító munkájában feltartom, de hát a nyúl sem tud kibújni a bőréből, legfeljebb kifordítják belőle, amitől mentsen meg engem Minden Nyulak Ura!
Grafomán nyúl vagyok, hajdan - bár egyoldalú, de mégis hasznos levelezésben álltam magával szeretett M iniszterelnök Urunkkal.
Alázatos kérésekkel fordultam hozzá, de legnagyobb bánatomra az azóta eltelt tuizenegy évben nem következett be pozitív fordulat nemzetségem életében, hacsak azt nem tekinthetem annak, hogy a rókák egy része vörös bundáját narancssárgára cserélte.
Nem mondom, esztétikailag ezt lehetne akár eredménynek is értékelni,
de sajnos egyetlen ravaszdi sem tért át a vegán étrendre, új bundájában is ránk feni a fogát, nemzetségem legnagyobb bánatára.
Már csak abban reménykedhetünk, hogy egyszer feltűnik a politikai palettán egy zöld bundában pompázó róka, de attól tartok attól sem a karalábénkat kellene féltenünk, inkább saját kis életünket.
És semmi biztosítékunk nincs arra, hogy a zöld bundát nem Miniszterelnök Urunk családi ellenőrzése alatt álló divatügynökség tervezte, és nem a poliészter (vagy hogy is hívják, aki mindenhez is ért) miniszter családi szabósága vitelezte ki, mint a Rendőrség oly ízléses egyenruháit.

Nem is méltatlankodnék, hiszen a karma az karma, nekünk nyulaknak ezt dobta a gép, és már akkor is boldogok vagyunk ha hozzájutunk egy-egy fonnyadt sárgarépához, salátához, de sajnos meg vagyunk tömegmanipulálva.
Elhittük nektek azt a sok süketelést, melyet fáradságos munkával halomba hordtatok nekünk, elhittük, hogy értünk dolgoztok.
Sajnos ma már a legbátrabb nyúl sem reménykedik bennetek, hiszen másfél évtizede azzal traktáltok bennünket, hogy majd ti megváltjátok ezt a csodálatos nyuszirétet, melyen hajdan oly vidáman ugráltunk, de eredmény semmi.
Vannak ugyan néhányan, akik azt mondják, hogy a szándékot kell értékelni, és ti jót akartok, de egyre inkább az a benyomásom, hogy leginkább csak magatoknak akartok jót.
Belátom, ez is egy szép cél, politikusnak lenni jobb, mint karosszéria-lakatosnak, annak ugyanis püfölni kell a fémet, a politikusnak meg elég pofázni, azt pedig - Moldova szerint - fekve is lehet.
Mégis, talán itt lenne az ideje annak, hogy visszatérjetek hajdani hivatásotokhoz és két kezetek munkájával keressétek meg a kenyereteket, ha már az agyatokkal erre képtelenek vagytok.
Tudjátok, bennünket naponta fenyeget az éhenhalás veszélye, a hidegben lefagynak a füleink, a karalábé egyre drágább, a bogyók, melyekkel fizetni szoktunk egyre kevesebbet érnek, a világ megbolondult körülöttünk.
Már ezerszer elmondtuk, hogy nem mi akarjuk vinni a puskát, de ha ez így megy tovább, lehet, hogy mégiscsak kell cipelnünk egyet-egyet, vagy más rétek elfoglalása, vagy a sajátunk védelme céljából, de az is lehet, hogy ledobják a fejünkre a Nagy Céklabombát, oszt akkor annyi nekünk, de még a rókáknak is.
És akkor ti meg torzsálkodtok, ahelyett, hogy kitépnétek a róka farkát tövestől...

ITT OLVASHATÓ