Szerző: L. RITÓK NÓRA
2023.03.22.
Túl vagyunk a március 15-én, a Civil Sugárút és a Szabadságmenet rendezvényén, folytatódnak a sztrájkok, és sokan vélelmezik, lassan kifullad ez is.
Sokan foglalnak állást a nyomásgyakorlás kérdésében, mondják, ez semmi, kevesen voltak, ezt így nem lehet, másképp kellene, stb.. De azt, hogy hogyan lehetne több embert érdekelté tenni, akár pedagógust, akár szülőt, akár azokat, akik most nem kapcsolódnak az oktatáshoz, de kellene, hogy értsék a jelentőségét, nos, erre senki sem tud igazi megoldást. A kritika megfogalmazása erős, de a konkrét tettek terén gyengék vagyunk.
Mikor beszélek elkötelezett, szenvedélyesen harcoló emberekkel, mindig nagyon figyelek….hátha találok valami újat, ami becsatornázható a mozgósításba. Hogyan tudnánk erősíteni egymást? Megszólítani a közömböseket, magukba zárkózottakat, kiégetteket? Megakadályozni a széthúzást és támogatni a hálózatosodást, összefogást? Azt mondtam a múltkor, apolitikus apátiába süllyedtek nagyon sokan. És ez nem jól van így. A változások igénye világosan érzékelhető, de ellene dolgozik a megosztottság, a függőség, az érdekek, és még sok más, amit pontosan lát és amire pontosan épít a politika. Folyamatosan, szisztematikusan, rendszerszinten.
Ezen persze én is gyakran elkeseredek, de aztán mindig jön valami olyan találkozás, ami megérint, felráz újra.
Ilyen találkozás volt Veressné Péter Judittal is, akinek most a posztjából idézek:
„A tanárok kiállása egy olyan ügy most a számomra, amiben önmagamat látom. A saját reménytelen küzdelmemet egy jobb világ megteremtésére. Fáj néznem azt, ahogyan semmibe veszik újra és megint az alulról jövőket. Ez az én ügyem is, de más a szerepem, mert nem tanítok, bár én is tanár vagyok, legalábbis van róla papírom…
A gyerekeim diákok. A nagyobbik tanár akar lenni, a kisebbik ötödikben offolta a sulit, mert ő „tanulni szeretne, amit a suliban nem lehet”, azóta magántanuló. A mi életünkben csupa nagyszerű tanár van jelen, mert rájuk figyelek, és erre tanítom a gyerekeimet is. Nálunk otthon van egy szabály: nem szidjuk a tanárt, nem szidjuk a sulit. Tisztelettel beszélünk azokról, akiktől kapunk…. és minden tanártól kapunk, még ha sokaktól a maguk gyarló csetlő-botló emberi módján is. Így aztán a sulival kapcsolatos gondjaikról nagyon sokat beszélgetünk, igyekszünk róla lehántani az érzelmeket és elhelyezni magunkat ebben a történetben megértő és együttérző módon.
Most pedig a nagyobbik lányommal közösen kezdtük szervezni a szülői összefogást Szolnokon. Most az én iskolámba jár, tőlem és általam tanulja az önmegvalósításnak ezt az útját. 11-en kezdtük február végén, és most 2 hét elteltével 23-an vagyunk. Bátorítalak, hogy Te is találd meg azt a módot, amivel küzdhetsz a reménytelenség ellen. Akár velünk együtt is.”
Talán így menne…ha egyre több bátor kiállás lenne, akik nem hallgatnak. Akik nem törődnek bele a helyzetbe. Ha figyelnénk rájuk, melléjük állnánk. Ha nem várnánk, hogy mindig más tegye. Ha hinnénk, hogy együtt tudunk változtatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.