SÖTÉTSÉG REGGEL: KÁRPÁTALJAI MAGYAR GYEREKEK AZ ISKOLAI ÓVÓHELYEN

G7.HU
Szerző: KOLOZSI ÁDÁM
2023.03.04.

Csongoron hétfőnként máskor is református áhítattal kezdődik az iskola, de mostanában tanítási időben is egyházi énekek szólnak a légópincéből. Pedig az intézmény állami fenntartású, de ebből itt nem csinálnak ideológiai kérdést, és a magyar nyelvű zsoltár, úgy tűnik, megfér a hatalmas kék-sárga ukrán zászlóval is a folyosón. Még élénk rajta az ünnepi felirat: a Béke napja.

A béke napja, de a háború éve, most már évei. Kárpátalja az egyetlen ukrajnai megye, ahol még nem voltak harci cselekmények, így az ukrán mércével is szegényes, onnan nézve Kárpátokon túli régió 2022. február 24. óta a béke viszonylagos szigetének számít. A háború azonban a zsigerekben is benne van, és nem kell boncmesternek lenni, hogy kitapintsuk. Ott van a telefonban, aminek bármikor felsivíthat a beépített légiriadó applikációja, ott van a tiszteletes által osztogatott gyertyák csonkjában és a zseblámpákban, amikből már a lelkész sem tudja, hány ezret osztott ki idáig.

Amióta az oroszok szisztematikusan támadják az ukrán energiahálózatot, Kárpátalján is folyamatosak az áramkimaradások. Most jobb a helyzet, de dececemberben és januárban az volt kivételes, amikor éppen volt egy rövidebb időre hálózati áram – eleinte olyan napi négy, majd csak már jellemzően két órákat. Hogy mi várható másnapra, elvileg szintén applikáció jelzi. Aztán vagy úgy lesz, vagy sehogysem.

Amikor Csongoron, a határtól alig tíz kilométerre fekvő magyar faluban járunk, épp másnap délutánra és estére ígérnek két-két óra villanyt, a nap többi részében marad a zseblámpa. Ha pedig áram nincs, alig van valami. Nem működnek a szivattyúk és az újabb típusú kazánok sem, nincs tévé, nem lehet tölteni konnektorról a telefont, mindössze a fény, a meleg, a vízellátás és az információ hibádzik napi húsz órán át...

ITT OLVASHATÓ