Szerző: MUHARI JUDIT
2023.03.23.
Két héttel, április 5-ére halasztotta a Kúria azt a döntést, amelyben hat, halmozottan fogyatékos ember elhelyezése és kártérítése ügyében mondta volna ki a végső szót.
A hatodik éve tartó tartó bírósági ügyben a felperesek képviseletét a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) látta el, Boros Ilona, a civil szervezet jogásza az egyik szakember. Ő úgy fogalmazott: „érdemi indok nem volt, egyszerűen közölték velünk, hogy nincs ítélethirdetés. Hiába ültek az ügyön hónapokat a Kúrián, ezt megcsinálhatják, nincs mit tenni.” – A családok érzelmileg készültek arra, hogy végre véget ér az egész tortúra – fogalmazott. „Érzelmileg is iszonyatosan meggyötört emberekről beszélünk, akiket próbáltunk felkészíteni arra, hogy akár el is veszíthetjük a pert, de erre azért nem számítottunk.” Mint mondta, most mindenki végtelenül csalódott.
Schilling Magdolna, az egyik sérült édesanyja a tárgyalás után lapunknak úgy fogalmazott: bebizonyosodott, hogy itt nem a gyerekeik számítanak, hanem politikai ügy lett a történetükből. Mint mondta, a tárgyalóteremben a halasztás érveként elhangzott például, hogy nem történt meg a gyerekeik szükségleteinek a felmérése. – Ez teljesen értelmezhetetlen, hiszen ilyen akkor történik, ha van egy adott intézet, ahonnan a beköltözés előtt kijönnek szakemberek, és megnézik, hogy a majdani gondozottnak milyen ellátásra van szüksége. Csakhogy a mi esetünkben éppen arról van szó, hogy nincs intézet, tehát nincs is honnan kijönni. Az édesanya szerint az egész időhúzás arról szól, hogy meghaljanak az alperesek, és akkor az állam pontot tehet az ügy végére. – Mind a hat szülő 60-80 éves, a gyerekeink pedig súlyos betegek. Szerdán négy szülő várta a Kúrián a döntést.
Két hét múlva a gyerekeink is ott lesznek, a bírák nézzenek csak a szemükbe.
Lapunkban korábban megírtuk: a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság felülvizsgálati kérelmet nyújtott be tavaly augusztusban a Kúriához, miután a hat, halmozottan fogyatékos gyereküket otthon ápoló család áprilisban másodfokon is nyert az állam ellen, egy 2017-ben indított eljárás végén. A pert a TASZ indította az édesanyák és már felnőttkorú, 30-50 éves gyermekeik képviseletében, miután hiába vártak segítséget az államtól. Boros Ilona azt mondta, a szülők szerették volna, hogy az évtizedek óta tartó otthonápolás után segítséget kapjanak, és az éjjel-nappal gondozást, ápolást igénylő, súlyosan és halmozottan fogyatékos felnőtt gyerekeik beköltözhessenek egy kis létszámú, úgynevezett támogatott otthonba. Az állam felajánlott ugyan elhelyezést, de csak a határ menti, fővárostól 200-300 kilométerre lévő, régi kastélyokból átalakított, több száz fős tömegintézetek egyikében. Ezeket meg is nézték a szülők, de amit ott tapasztaltak, az traumatizálta őket – fogalmazott Boros Ilona hozzátéve: „Szedált emberek vegetáltak a nagyipari léptékű intézményi keretek között. A szülők kijelentették, amíg ők élnek, a gyerekük biztosan nem kerül ilyen helyre.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.