OROSZORSZÁG ÉS A NYUGAT

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: BEREND T. IVÁN
2023.03.17.

Oroszország Ukrajna elleni katonai offenzívájának egyéves évfordulóján Putyin beszédet mondott, kijelentve, hogy a háborúért „a felelősség a Nyugatot terheli, amely Ukrajnát katonai támaszpontnak tekinti az Oroszország elleni harcra”. Ebben a helyzetben Oroszország „természetesen válaszra kényszerült (...) Mindent megtettünk e probléma békés megoldására, de hátunk mögött más terveket szőttek... A Nyugat állandóan támadja kultúránkat és az Orosz Ortodox Egyházat.” „Milliók tudják Nyugaton, hogy valódi szellemi katasztrófába vezetik őket. Mit tesznek saját népükkel: lerombolják a családot, a kulturális és nemzeti identitást, perverz módon normaként hirdetik a pedofíliát, és kényszerítik a papokat az azonos neműek házasságának megáldására.” Második embere, Dmitrij Medvegyev még hozzátette: „Az Egyesült Államok meg akarja semmisíteni Oroszországot. Ha győzelem nélkül feladnánk speciális operációnkat Ukrajnában, országunkat darabokra szaggatnák, és Oroszország eltűnne.” Külügyminisztere, Lavrov ugyancsak hihetetlenül, de azt állította: „A háborút, melyet az ukrán nép felhasználásával ellenünk indítottak, mi megpróbáljuk megállítani.”

Megdöbbentő, a tényekkel ellentétes nézetek. De még megdöbbentőbb, hogy mindebben semmi új nincs. Mintha újraolvasnám Nyikolaj Danyilevszkij 1869-ben, több mint másfél évszázada írott, Oroszország és Európa című könyvét, melyben kifejti: „Oroszország szerencsére nem tartozik a dekadens, materialista és individualista Európához, amely atavisztikus gyűlöletet táplál Oroszország ellen.” E téma két évszázada uralja az orosz gondolkodást. Oroszország része is Európának, és kívül is marad belőle. Az oroszok Nagy Péter óta szeretnének európaiak lenni, ugyanakkor félnek is Európától, és gyűlölik. A XIX. századi Oroszország intellektuális életét a zapadnyik (nyugatos) és szlavofil ellentét kísérte végig. A nyugatosok európaivá kívánták tenni Oroszországot, míg a szlavofilek – mint Danyilevszkij – gyűlölték Európát, és erkölcsi fölényben érezték magukat. Ez a kettősség a bekövetkezett 1917. és 1991. évi rendszerváltások ellenére azóta is kísért. A cári, sztálini vagy a putyini Oroszországról legyen is szó, Oroszország mindig bizonytalan, fél Európától, ellenséges vele, miközben legfőbb vágya, hogy utolérje...

ITT OLVASHATÓ 

AZ ÉS 2023/11. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE