MINDEN MÁSKÉPPEN VAN

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.03.09.

Elválik hát a Varga Judit. Olyan kijelentés volt ez a napokban Magyarországon, mint amikor annak idején Svejk Müllernéje kissé pontatlanul ugyan, de mégis a lényegre tapintva állapította meg a sorsfordító tényállást, miszerint „Nahát, agyonütötték nekünk ezt a Ferdinándot”. S mint ahogyan a derék katona korban innentől az elhallgatások, tiltások és fenyegetések léptek életbe a hírrel kapcsolatban, hogy az embert nehogy elvigyék a Pankrácba, akként mondta nekünk Varga nacsasszony, nem szeretné, ha a válása okán és miatt, annak kapcsán bárki is pletykálódna. Így hát nem fogunk. Eszünkben sincs az ilyesmi.

Mindemellett számtalan okunk volna elmélkedni felőle, de azt is mind felednénk, mintegy a múltbéli sérelmeket és keserveket, viszont az már döfi, illetve egyenesen delikát, hogy férjuram – mármint a nacsasszony élete eddigi párja – pár nappal azután közölte a válási hírt, miután a neje törvénymódosítást kedvezményezett arra bíztatva az alattvalókat, súgják be a hatóságoknak, ha valaki a házasság ideája – mármint ahogyan ők képzelik – felől falsul gondolkozik. Innentől fogva a válás kikürtölése voltaképp Varga Judit Szájer-féle eresze, ami az olvasatunkban a hazugság és szemforgatás szinonímája.

Valamint az aljas képmutatásé. A vizet prédikálásé és bort ivásé, illetve lehetne folytatni annak jellemzését, amikor lehull az álca, és szikáran áll előttünk a hazugság maga. S ha még volna is bennünk annyi gyerekszoba, hogy Varga nacsasszony válásával – mint magánügy – ne foglalkozzunk, mégis feljogosítva érezzük magunkat erre, mert ő annak a hatalomnak az ordas képviselője, amelyik a gatyánkban matat minduntalan, és szemforgató-ájtatos módon írná elő, hogyan is kellene élnünk. Mi több, hogy mit kellene gondolnunk. Leginkább azt, amit számunkra előírnak, miközben ők mást cselekszenek permanensen.

De néha lehullanak a díszletek. Mint most is, amikor férjuram a Facebookon jelenti be, hogy válik, világgá kürtöli mintegy, s innentől fogva elfordíthatnánk ugyan a fejünket, de ők tolták a képünkbe a hírt, miszerint a házasság mégsem akkora szentség, a család sem szakrális intézmény, azaz, érvénytelen minden handabanda. Sőt, mondhatnánk azt is, hogy innentől fogva kuss van, de tudjuk, hogy ezek arra képtelenek. Halkan rákérdeznénk ezen a ponton a nagy kereszténységre is, illetve arra, hogy az egyház hogyan viszonyul a válásokhoz, és könnyen belátható, ebből az aspektusból sem árt a pofákat befogni.

Meg peresze más megközelítésből sem. Orbán nagyvezírtől is azt hallottuk, hogy ő is a bérből-fizetésből tengődők keserves életét éli, mégsem hallottunk arról, hogy akármely iszonyú életű hivatalnok – akiknek a sorsától meg Novák elnök saját bevallása szerint megmenekült – állami röpülőn ment volna Rómába homárt zabálni közpénzen. Illetve legújabban szerelmesen andalogni Firenzében. Más a sorsunk. A hiba viszont ott van a készülékben, hogy a miénket ők szabják meg, míg viszont a sajátjukat teljesen másképp élik, mint ahogyan a tömegek számára kívánatosként és olykor törvényileg előírják...

ITT OLVASHATÓ