Szerző: KLÁG DÁVID
2023.03.08.
Ha az utóbbi évek filmgyártását úgy vesszük, mint egy háromsávos autópályát, ahol száguldozhattak a nagyobb költségvetéssel készülő filmek, ahol százmilliók vagy milliárdok mentek el állami támogatásra, akkor az Inkubátor Program volt a kanyargó mellékút, amire nem kellett vármegyei matrica. A 2015-ben indított program lényege az volt, hogy elsőfilmesek prezentálhatták egy zsűrinek a filmterveiket, ezeket pedig egy átlagos játékfilmhez képest sokkal kevesebb pénzből elkészíthették.
Az Inkubátor gyártási folyamata a következő: a Nemzeti Filmintézet (NFI) mindig meghirdeti az esedékes pályázatot, a beérkezőkből a legjobbakat az alkotók az úgynevezett Inkubátor Pitch Fórumon prezentálják egy szakmai zsűrinek. A zsűri és a meghívott szakmai közönség ezekből kiválasztja szintén a legjobbakat, amik aztán egy külön, kisebb keretösszegű finanszírozásra pályázhatnak. Pál Ákos, az NFI vezérigazgatója a 2022-es Pitch Fórumon úgy fogalmazott, hogy az intézet kiemelt figyelmet fordít „a magyar film jövőjére, a pályakezdőkre.”
És ahogy egy autópályáról nehéz belőni, milyen egy ország, egy kisebb útról már jobban: az Inkubátor Programban készült filmek gyakran politikusabbak, kritikusabbak voltak, rejtett vagy kevésbé rejtett társadalmi üzenettel. Ezek a filmek voltak azok, amik eljutottak nagyobb nemzetközi fesztiválokra is, bár pár kivétellel nem tódultak rájuk a magyar nézők, fontos részei voltak a hazai mozgóképes felhozatalnak: a kevés állami pénzből finanszírozott szabad kéz képes volt meglepő dolgokra. Csak pár cím: FOMO, Zanox, Egy nap, Veszélyes lehet a fagyi, Kilakoltatás, Legjobb tudomásom szerint, Magasságok és mélységek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.