Szerző: MILLEI ILONA
2023.03.14.
Ami tény, hogy Mária Terézia 1740-1780-ig uralkodott, 1765-tól közösen a legnagyobb fiával, II. Józseffel. A mérsékelt felvilágosult abszolutizmus időszaka vele indult Magyarországon, de birodalmi felzárkóztató intézkedései a magyar elmaradottságot konzerválták. Fia, II. József további felvilágosult abszolutista felzárkóztatási kísérlete – többek között a magyar arisztokrácia ellenállása és a francia polgári forradalom kirobbanása miatt – megbukott és a Habsburg-udvar a nemzetállamok születésének időszakában visszazárt a feudális abszolutista modell felé, egyre jobban elmaradva ezzel a sokkal gyorsabban polgárosodó nyugat-európai hatalmakhoz képest.
Így érkeztünk el a reformkorig. Kontinensünkön egészen különleges helyzet uralkodik: a nyugati országokban, Anglia, Hollandia, Franciaország területén fölgyorsul a kapitalista, polgári világ kiépítése, amelynek nagy gazdasági hajtóerejévé válik az egyre intenzívebb gyarmatosítási folyamat. A közép-európai térség a Balti-tengertől a Balkán déli csücskéig egyre jobban elmarad a nyugati fejlődéshez képest, minél keletebbre haladunk, annál lassúbb a polgári fejlődés. Felzárkózási kényszerek vannak, de az adott országterületeket mindig váltakozó erejű nagyhatalmak szállják meg, amelyek csak ebben az irányban tudnak terjeszkedni egymás rovására. Egyes területeken – mint a lengyeleknél – még a függetlenség is eltűnik jó száznegyven évre, egészen az I. világháború végéig nem létezik önálló lengyel állam. A térségben a mai feszültségek egyik alapvető oka ebben rejlik. Ez Európa nyugati és középső részén a polgári nemzetállamok kialakulásának kora: az angol polgári forradalmat követően (1640) Cromwell hozza létre Nagy-Britanniát, Angliából, Skócia és Írország durva katonai leverésével és megszállásával. A forradalom lezárulása után (1658) a kialakuló alkotmányos monarchia szabad utat nyit az növekvő gyarmati területekkel az ország gyors ütemű kapitalista fejlődése előtt! Ez azzal párosul, hogy Nagy-Britannia – kihasználva stratégiai helyzetét, sziget jellegét – egészen a XIX. század végéig a „status quo” fenntartására törekszik Európában: nem érdeke a versenytársak felemelkedése. Ha kell, katonai beavatkozásokkal is fenntartja az erőegyensúlyt a régi abszolutista modellek támogatásával. Erre legjobb példa a napóleoni háborúk időszaka és az 1848-49-es magyar polgári forradalomhoz és szabadságharchoz való viszonyulása...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.