Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2023.03.26.
Az örökösödési háborúban két irányzat harcol. Az egyik, érdekei és értékei alapján a személyes önkényuralom híve, meggyőződése, hogy a rendszer Orbánnal áll vagy bukik. Orbán nélkül nincs Orbán-rendszer – ez a Rogán-doktrína: kapaszkodjunk Orbán varázsköpenyébe, kizárólag vele folytatható a rendszer. Ahogy Kádár rendszere elbukott Kádár nélkül, és Trump, Putyin, Erdoğan rendszerei nem működnek Trump, Putyin és Erdoğan nélkül, a személyes autokráciák nem fordíthatók át intézményes egyeduralomba, mert hiányoznak hozzá az intézményi feltételek. A populista-nacionalista eszméknek, a hatalom és az anyagi javak közvetlen elosztásának a személyes autokrácia rendszere felel meg. Orbán a migránsellenesség, a nemzetállami szuverenitás és a „csak mi vagyunk”, a „maradjunk ki mindenből” – háborúból, világjárványból, klímaváltozásból, másokkal való szolidaritásból – hazai és nemzetközi arca. Költségvetési túl-elosztás, erőltetett növekedés nélkül nemcsak Orbán, a rendszer is bukik. Mindent alá kell vetni Orbán támogatottságának, kizárólag azt kell nézni, hogy mi erősíti vagy gyengíti személyes hatalmát. Erőt kell mutatni, s kitartani 2025 tavaszáig, Trump visszatéréséig. Orbán: kibír a gazdaság két évet összeomlás nélkül? Nagy Márton: kibír. És a társadalom lázadás nélkül? Rogán: kibír. Orbán: akkor a cél, a fennálló viszonyok befagyasztása. Aki kiszabadul a fagyasztóból, azon átgázolunk!
A másik irányzat az intézményes önkényuralomban hisz: a rendszer fenntartható Orbán nélkül, sőt, csak nélküle tartható fenn. A rendszer jól volt összerakva, s 2018-19-ig olajozottan működött. Amikor Orbán kézi vezérléssel a közigazgatási, a gazdasági és az európai intézmények ellenében kezdte kormányozni, szétzilálta a rendszert, működőképességét és hatékonyságát rontotta, s egy jól kormányzott intézményi autokráciát rosszul kormányzott személyes önkényuralommá tett. A Lázár-doktrína szerint az intézményi autokráciában a szervezetek képesek a döntések szakmai megalapozására, a koordinált irányításra és az intézményi végrehajtás folyamatos korrekciójára, ellenben a személyes önkényuralom döntései ellenőrizetlenek, önkényesek, ellentmondanak egymásnak és az intézményi működésnek. Az ország Európában végzetesen elszigetelődik, a gazdaságban és a társadalomban elviselhetetlen feszültségek támadnak, nem szabad megkockáztatni egy „mindent vagy semmit” haláljátszmát. Mind egy hazai kiegyezésnek, mind egy nemzetközi újrakezdésnek, tárgyalásnak az Orbántól – Trumptól, Putyintól, Erdoğantól – való megszabadulás a feltétele. Kérdés: a hatalmi intézmények ötszögéből – párt, állam(igazgatás), titkosszolgálatok, rendőrség, hadsereg – ki, mit birtokol, hogyan tud felhasználni?
Orbán nem a megoldás, hanem a probléma maga – Matolcsy György kimondta. 2021 tavaszán írtam először a Orbán-Matolcsy hideg polgárháborúról. Ekkor jelent meg először a „választási költségvetés, növekedés hajszolása” vagy „antiinflációs megszorítás” – a gázra lépjünk vagy a fékre politikai és gazdasági dilemmája. Orbán a győzelemért a pénzosztást, a gázra lépést választotta, ettől kezdve Matolcsy és az MNB mondhatott, amit akart. „Mindkét fél arrogánsan felsőbbrendűnek tudja magát. Matolcsy kulturálisan kezeli le Orbánt: hiába tanítottalak, hiába neveltelek, még mindig képtelen vagy késsel és villával enni, a világot még mindig vagy már megint a felcsúti disznóól mellől nézed! Orbán az erőhatalom alapján érzékelteti: lehet, hogy nem tudom, kanállal eszik-e a levest vagy villával, de tudom, hogy kit s mikor kell seggbe rúgni!” – írtam a HVG-ben 2021 júniusában, ezzel a befejezéssel: „Az érdekes orbáni ember/állatkísérlet, hogyan változtassunk egy kedves szabad kalandort hűséges csaholó kutyánkká, majd hogyan változik észrevétlen, rossz helyre, rosszul kikötve a gazdájába harapó gyilkos dühű ebbé, no ez a kísérlet nem sikerült.”
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.