Szerző: KUKORELLY ENDRE
2023.03.23.
Kukorelly Endre válasza Kardos András "Kerteljük műveinket"? című publicisztikájára...
András, tudod, többször "megbeszéltük" már, kedvellek. Nem felejtem, hogy írtál az első kötetemről: nem ismertük még egymást, gondolhatod, jólesett. A nagy Pándi fia! Ha olykor találkozunk – komikus, de többnyire tüntiken –, és látom, ahogy mérgelődsz, vagy a hálón olvasom aktuális acsarkodásodat (melyek tárgyával szinte mindig egyetértek, módjával szinte sosem), látlak magam előtt, és mosolyognom muszáj. Durván (értsd: nulla érzelgés) empatikus lévén, pont’ értem, érteni vélem a fájdalmad, olyan dolgok történtek a családoddal – csak mert utalsz rá, azért említem –, amik ezt hozzák elő. Sajnálom. Megértem a keserűségedet. Nem értek vele egyet. Mosolyom fájdalmas, ilyenkor azt kell éreznem, hogy teljességgel reménytelen ez az egész. Úgy, ahogy van, cakli-pakli.
Nos, huhh, ez nehéz lesz. Azt hiszem, szoros szövegolvasással tudnék rendesen válaszolni a leveledre, melyhez viszont nincs kedvem/energiám, épp nyakon öntött a letargia. Valamit azért csak-csak mégis.
Szóval. Másvalakit "egy órán át" hallgatni (több mint) megtisztelő, megtiszteli a másikat, aki meghallgatja. Magam is ezen vagyok, de hát nem lehet mindenkit/mindent meghallgatni. Ahogy nem "kell" pozitívnak sem lenni, mindenki hallgasson, amit akar, csinálja, ahogy akarja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.