KIÉGETT, ELIDŐZNI KÉPTELEN, PORNÓFÜGGŐ NEMZEDÉK – A MODERN VILÁG MENTÁLIS ÁLLAPOTÁVAL SZEMBESÍT BYUNG-CHUL HAN

VÁLASZ ONLINE
Szerző: BORBÁS BARNA
2023.03.28.

A hivatásom abban áll, hogy a világot világosabbá tegyem – vallja a koreai-német katolikus filozófus, akinek esszékötetei egyre népszerűbbek Magyarországon. Pedig Byung-Chul Han kíméletlenül szembesít a világgal, amely szörnyeteggé tesz minket: elidőzni, összpontosítani képtelen, narcisztikus, pornó- és telefonfüggő generációk nőnek fel. A rítus eltűnése című, magyarul most megjelent könyvecske szerint az egyik lehetséges kiút „a világ újbóli varázsossá tétele”. Színvonalas modernitáskritika a sztárfilozófustól, aki Bartókot és Tarr Bélát is kedveli.

A Byung-Chul Han-hullám 2019 óta tart Magyarországon. A Typotex akkor adta ki idehaza legismertebb esszéjét, A kiégés társadalmát (Die Müdigkeitsgesellschaft, 2010 óta már húsz nyelven jelent meg), és a letisztult dizájnú filozófiakönyvecskék azóta sorra követik egymást, a műfaj mércéje szerint sikerrel. A dél-koreai születésű, évtizedek óta Németországban élő kulturális teoretikus üzenete határozott: a modern emberiség saját maga kizsákmányolója lett, mentális egészségünk katasztrofális állapotban van, ennek oka pedig elsősorban a közösségimédia-függőségünk és a nem kis részben abból következő egómániánk, figyelemzavaros és -hiányos életünk.

Byung-Chul Han – ejtsd: „Bjongcshol”, ha pedig anyanyelvén írjuk, akkor Han Byung-Chul, hiszen a magyarhoz hasonlóan a koreaiak is a vezetéknevet teszik előre – filozófiát, német irodalmat és katolikus teológiát tanult Freiburgban és Münchenben. Tudományos kinevezéseit a Bázeli Egyetem Filozófia Tanszékétől és a Karlsruhei Művészeti és Formatervezési Egyetemtől kapta, jelenleg a Berlini Művészeti Egyetemen tanít. Titokzatos figura, néhány évvel ezelőttig egyáltalán nem adott interjút, pontos születési dátumát titkolta, előéletéről nem sokat tudni. Facebook- vagy Twitter-oldala nincs, mivel szerinte ezek lélekpusztító dolgok. Tavaly Budapesten járt és tartott előadást, amit azzal indított, hogy utál utazni, általában a lakásában tartózkodik, amit nem hagy el, inkább a virágokat nézegeti, mert „csodálatos látni, ahogy a bimbók lassan megnőnek”. Szerinte a növények azért élnek olyan sokáig, akár több száz évig, mert nem utaznak. (Ugyanebben az előadásban mondta azt is, hogy szereti Bartókot, Nádas Pétert olvas, Tarr Béla A torinói ló című filmje pedig nagyon megragadta.) Han szereti a melankóliát; a CEU előadótermében – egy Nádas-esszé nyomán – arról lamentált, hogy mi lenne, ha elmenne valahova a magyar vidékre, és felakasztaná magát egy diófára.

Nem szokványos gondolkodóról van tehát szó. Han attól érdekes, hogy teljesen önazonos (modernitáskritikáját úgy gyakorolja, hogy közben nem él annak fő eszközeivel), filozófiájában pedig vegyíti ázsiai gyökereit, tapasztalatait a német filozófia nagyjai, mindenekelőtt Martin Heidegger és Friedrich Hegel téziseivel. „A hivatásom abban áll, hogy a világot világosabbá tegyem” – vallotta a fent idézett budapesti előadásában az egyébként katolikus Han.

A rítus eltűnése című, magyarul nemrég kiadott kötete eredetileg 2019-ben jelent meg Berlinben, és részben továbbgondolása, részben szintézise korábbi esszéinek (itt főként a „lájkdiktatúrát” ostorozó A szép megmentésére és a már említett A kiégés társadalmára kell gondolni). A szöveg lényegi szervezőeleme az aggodalom. Han aggódik: a kultúráért, a lelki egészségért, a szabadságért, a szexualitásért...

ITT OLVASHATÓ