KICSI ZÖLD EMBEREK A FÖLDRŐL – BÉNDEK PÉTER HOZZÁSZÓLÁSA LÁNYI ANDRÁS VITACIKKÉHEZ

VÁLASZ ONLINE
Szerző: BÉNDEK PÉTER
2023.03.01.

Az Orbán-Gyurcsány rendszer teljesen más logika, folyamatok és érdekek alapján működik, mint ahogy Lányi elképzeli – állapítja meg Béndek Péter. A politikai filozófus szerint mindazok, akik nem látják, hogy Orbán hatalmának alapja bizony tudományos kutatásokon és eredményeken alapul, súlyosan naivak, illetve engednek annak a cinizmusnak, ami a mindentudó hazai közéleti értelmiség jellemzője. A kulturális változásra képesítő rendszerváltás esélye Béndek szerint gyakorlatilag: nulla. Válaszok a Válaszon – első rész.

Egyetértőleg idézem fel Lányi András sorait a magyar ellenzék lehetséges programjáról szóló vitacikkéből. „A harmadik út, a civiltársadalom önrendelkezésén alapuló demokratikus fejlődés útja nálunk járhatatlannak bizonyult. A megkésett és felemás hazai polgárosodás erői nem tudták kiheverni a huszadik század során, különféle kényuralmi rendszerekben elszenvedett vérveszteséget. (A polgári elem, elsősorban a fiatalok menekülése Magyarországról ma is tart, ez napjaink egyik legtragikusabb folyamata.) Közállapotaink Erdoğan Törökországával, Lukasenka Fehéroroszországával kerültek egy színvonalra. Azzal a lényeges különbséggel, hogy a magyar társadalom semmi jelét nem mutatja annak az eltökéltségnek, amellyel ezek a népek szembe fordultak elnyomóikkal.”

Feltehetőleg igaza van Lányinak abban is, hogy Orbán táborát nem lehet megingatni (a közjóra vonatkozó) ésszerű üzenetekkel, mert másképp kötődnek a vezérükhöz. Lányi ennek ellenére talál egy csoportot, a jobbközép szavazóknak azt a szerinte 15 százaléknyi táborát, amely csak jobb híján szavaz Orbánra, leginkább Gyurcsány ellenében, és „szívesen csatlakozna szinte bármilyen új kezdeményezéshez, amely túlmutat posztkommunista jelenünk szánalmas alternatíváján: hogy legyen nálunk is minden úgy, ahogyan nyugaton van (volt talán, valamikor), vagy legyen úgy, ahogyan itt Horthy Miklós korában volt (sohase volt).”

Leszámítva a leegyszerűsítéseket Lányi választási szociológiájában, a hazai polgárosodás gyengesége és – ahogy írja – a posztkommunista (vagy inkább az utóbbit történetileg és kulturálisan is magába foglalva, de a problémáink gyökerét még korábbra helyezve posztfeudálisnak is nevezhető) jelenünk valóban súlyosan nehezedik a politikai képességeinkre és lehetőségeinkre. Ez – teszem hozzá – ad absurdum fel is menti az ellenzéki pártokat a programtalanság vádja alól, hiszen ami teendő van ebben az országban, az jóval túlmutat egy pártrendszer keretein. Az első kétségem Lányival kapcsolatban az, hogy érti-e pontosan az eddig rekonstruált álláspontjának értelmét, mivel a cikkében legalábbis nem vonja le a konzekvenciát. Sajnáltam, mikor a cikket olvastam, hogy a

kellő (eszmei) radikalitású kulturális-szociológiai felismerése hamar ideologizálásba fulladt.

Hogy világos legyek: népünk és országunk problémái sem kritikailag, sem – pláne – egy társadalomszervező program, politikai bölcselet, változásra vonatkozó tanácsadás érdekében (nevezzük bárhogy, aminek alapvonalaival Lányi kacérkodik) nem értelmezhetők ideológiai klisékben. Az, hogy a rendszerváltozás óta mégis nagyjából ezt tesszük, és az értelmiségnek erre futja, véleményem szerint a legfőbb oka a rendszerváltást, illetve a hazai modernizáció utóbbi 35 évét átjáró kudarcosságnak. Az értelmiség nem lát a saját pályáján. Szemben olyan elődeivel, mint Széchenyi, Eötvös József, Németh László, Szekfű, Bibó (nem érdekesek most ezeknek a diagnózisai), visszatérően megadja magát a politikai értékrendszereknek és érdekeknek. Míg az említettek erkölcsi és szakmai integritást vittek a politikába, kortársaink (tisztelet a kivételnek, ha van ilyen) politikai könnyűséggel és népszerűségkereséssel ütik el megoldandó évszázados közös ügyeket...

ITT OLVASHATÓ