Szerző: PÁL ZSOMBOR
2023.03.04.
A 24.hu és a Magyar Hospice Alapítvány podcastsorozata, a Nincs rá szó nyíltan beszél életvégről, halálról, gyászról. Közismert emberek, civilek, életvéggel foglalkozó szakemberek (orvosok, pszichológusok, ápolók) osztják meg tapasztalataikat és érzéseiket, és történeteket hozunk a gyermek- és felnőtthospice világából is.
Nehéz szavakat találni a veszteségre. A halált elidegenítjük, s így nem tudjuk a félelmeinket feloldani, a saját és mások elmúlását megfelelően feldolgozni – pedig mindenki érintett volt vagy lesz. A némaság helyett ebben a sorozatban Simonyi Balázs a téma magyar hangja.
„Milyen lesz az élet nélküle? Én leszek a gyászoló. Hát már most gyászolok, mert mindjárt meg fog halni.”
Folytatjuk a Biró Eszterrel megkezdett beszélgetést, aki 2003 óta a Magyar Hospice Alapítvány pszichológusa. Rákbetegekkel és hozzátartozóikkal dolgozik a haldoklás folyamata alatt és után is.
Beszélünk az önrendelkezési jogról, a magyar jogrend problémáiról. Arról, hogy a halál nem kudarc és nem feladás. Haldokló és a hozzátartozók közt leosztott szerepekről az élet végén. Arról a szürke zónáról, átmeneti állapotról, kétkedésről, ami a megjavulás, tehát a kórházi kezelés lehetősége és a „csak” javítás, tehát a hospice ellátás között van.
A gyász szakaszairól (pl. agresszió, harag, düh) és speciális formáiról: az elővételezett gyászról és az illegitim gyászról. Gyásznak tekinti-e a társadalom a fogyatékos gyerek gyászát? Vagy a demens nagymama gyászát? Az öngyilkosság lehetséges racionalitásáról és az eutanázia létjogosultságáról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.