Szerző: MILLEI ILONA
2023.03.19.
Nagyon bátor cselekedet volt Ferenc pápától, hogy ismét fölvetette a cölibátus eltörlésének lehetőségét a katolikus egyházban. A II. világháború óta nem véletlenül merül fel rendre ez a kérdés, mondja Gábor György. A vallásfilozófus szerint azok a vallási hagyományok, amelyek nem képesek megújulni, óhatatlanul eltűnnek a történelem süllyesztőjében. Beszélgetésünkből az is kiderül, mit gondol a Vatikán a melegekről, és mi az, amiben lényegesen és erőteljesen különbözik az orbáni állásponttól.
Ferenc pápa elképzelhetőnek tartja a papi cölibátus eltörlését. A katolikus egyházfő egy interjúban beszélt erről, és azt mondta, hogy a nőtlenség a nyugati egyházban „ideiglenes, átmeneti előírásnak” számít. Tulajdonképpen mióta él a cölibátus fogadalma?
A cölibátusnak megragadható, biblikus alapja valóban nincs. A középkorban születetett meg ez a fogalom, aminek volt egy nagyon jól kitapintható praktikus lényege, jelesül az, hogy védeni kellett az egyházi birtokokat. Ha nem lett volna cölibátus, a papok megnősültek volna, a házasságból gyerekek születtek volna, akik között szétaprózódhatott volna az egyházi örökség, földbirtokok, egyebek. Ennek tehát volt egy kimondottan praktikus célzata, aminek ma már semmilyen jelentősége nincs. Azt mindenki tudja, hogy a cölibátus a keleti katolicizmusban, az ortodox, vagy a pravoszláv hagyományban, a görög-keletieknél nem létezik. Ugyanakkor teljesen világos, hogy a mai világban ez már nem fenntartható intézmény. A mai világban teljesen természetes vágya és szándéka egy fiatalembernek, hogy családot alapítson. Ha ebben korlátozzák a fiatalokat, akkor nyilván kevesebben kerülnek a papi pályára. Ez egy nagyon racionális dolog...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.