BIBÓTÓL BIBÓIG – MAGYARORSZÁGNAK NINCS ELITJE, PEDIG SZÜKSÉGÜNK LENNE RÁ

VÁLASZ ONLINE
Szerző: SZABÓ ATTILA
2023.03.28.

Bibói értelemben nincs elitünk – véli Szabó Attila, aki szerint az érdemessé válást és a tudáson, bölcsességen és jóságon alapuló kiválasztási eljárás kidolgozását már most érdemes elkezdeni. Nem a szimbolikus terekben, hanem helyben, lokálisan, civil szerveződésekben, szakmai és munkahelyi közegekben. A szerző a Társaság a Szabadságjogokért jogásza, ám most nem a TASZ véleményét fejti ki. Lányi András lapunkban megjelent, egy lehetséges ellenzéki program körvonalait megrajzoló esszéjéhez szól hozzá.

Lányi András azt a kérdést teszi fel vitaindítójában, hogy minek van értelme ebben az országban azok számára, akik nem törődnek bele a jelenkor válságába. A válasz kereséséhez érdemes lehet baloldali kritikát is olvasni. Szalai Erzsébet a Mérce.hu-n alapos elemzést ad a magyar társadalom válságáról Bibó keretrendszeréből kiindulva. Az ő következtetése alapvetően pesszimista. Úgy véli, sorsunk jobbra fordulásáért nem nagyon tudunk tenni. A helyzet azonban talán mégsem teljesen reménytelen.

Hol állunk?

Szalai Erzsébet nagyon pontosan fejti ki Bibó alapján, hogy mi a baj a magyar társadalommal: zsákutcában vagyunk. Elrontottuk a rendszerváltást és elrontottuk az elmúlt harminc évet, az elmúlt évtizedek felzabálták a humán infrastruktúránkat. Kevés olyan ember maradt ebben az országban, aki a bibói értelemben akar és tud is szabadon élni. A válságból, amelyben vagyunk, Szalai szerint hamis realisták, túlfeszült lényeglátók, túlfeszült realisták és hamis lényeglátók próbálnak bennünket kivezetni. Nem meglepő módon: sikertelenül.

Szalai szerint azonban még ennél is nagyobb a baj, mert nemcsak az elitben vannak jelen ezek a megküzdési stratégiák, hanem a teljes társadalomban. A hamis realisták „semmiféle perspektívát nem látnak maguk előtt, így tevékenységük kimerül mindennapi életük toldozgatásában-foltozgatásában, a valódi megoldás teljes reménye nélkül – akár fel sem ismerve e reménytelenséget.”

A túlfeszült lényeglátók érzékelik ugyan a válságot, de gondjaikat már rövid távon is képtelenek kezelni, így viharos gyorsasággal a társadalom peremére szorulnak...

A társadalom nagy többségére viszont Szalai szerint „a kétfajta szerep szervetlen egymásmellettisége jellemző: egyrészt az ide tartozó emberek mindennapi feladataik ide-oda tologatásában jórészt követik a hatalmon lévőktől is látott érdekérvényesítést, vagyis közvetlen és távolabbi főnökeik, valamint egymás kijátszását, a kíméletlen taposást. Másrészt azonban – miként azt minden erre vonatkozó kutatás bizonyítja – lelkük másik felével ennek az életnek pont a szöges ellentétére vágynak: harmonikus társadalmi viszonyokra, a szegénység és az egyenlőtlenségek csökkentésére, konkrétabban pedig erős, gondoskodó államra.”

Kísérteties, hogy a Válasz Online-on a mostani vitát megindító és alapvetően más ideológiai állásponton lévő Lányi András is hasonló állásponton van. „A hatékonyságért (vagyis a haszonért, végső soron a hatalomért) folyó hajsza az emberhez méltó élet természeti és kulturális forrásainak szédítő iramú kifosztásával járt és jár jelenleg is. Az erőszak terjedése, a növekvő létbizonytalanság, a közösségek széthullása és az egyén elszigetelődése ennek a folyamatnak a velejárói. Cégbirodalmak, despotikus rendszerek, pártapparátusok és terrorhálózatok, az új népvándorlás áldozatai és haszonélvezői küzdenek világszerte a túlélésért, ki-ki a maga módján. Többnyire egymás rovására.”...

ITT OLVASHATÓ