AZ ILLIBERALIZMUS VISSZASZORULÁSA

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerzők: SZELÉNYI IVÁN – MIHÁLYI PÉTER
2023.03.03.

Fukuyama 1989-es, némiképp elsietett előrejelzése szerint a kommunizmus bukása a történelem végét jelentette, s ettől kezdve nincs alternatívája a liberális demokráciának. Fukuyamának igaza volt abban, hogy 1989 után – főként a korábbi kommunista országokban, de másutt is – a liberális gondolkodás teret nyert. Az inga azonban a XXI. század első két évtizedében az ellenkező irányba lendült ki; majd az elmúlt 5-10 évben a liberális demokráciák temetése, az 1920-as években egyszer már látványos pályát befutó Nyugat alkonya-narratíva vált népszerűvé./1 És nemcsak a baloldalon, de még az Európai Unió keretein belül is (lásd a demokráciadeficit miatti panaszokat)./2
Mi a közismert tényeket másképp értelmezzük. Amennyire nem volt igaz, hogy a kommunizmus bukása után az egész világnak nincs más alternatívája, mint a liberális demokrácia (Kína éppenséggel megmaradt kommunista diktatúrának/3), legalább annyira elsietett most a liberális demokráciát temetni. A Freedom House adatai szerint 1979-ban 44 ország volt „szabad”, vagyis olyan uralmi rendszer érvényesült, amelyben rendszeres időközönként szabad és tisztességes választásokat tartanak. Ezeknek a száma 1991-ig 65-re, 2005-ig 89-re nőtt. Igaz, számuk később 82-re csökkent, de a liberalizmussal jellemezhető államok száma mégis nagyobb volt 2020-ban, mint 1990-ben (82, illetve 44). Tanulmányunk provokatív tézise, hogy napjainkban a liberális rendszerek száma még mindig magas, és éppenséggel az illiberalizmus van visszaszorulóban.

De tegyük gyorsan hozzá: a „liberális” és a „demokratikus” jelző nem azonos tartalmú. Voltak és vannak liberális uralmi rendszerek, melyek nem demokratikusak, és demokráciák, melyek nem liberálisak. Szerintünk abból érdemes kiindulni, hogy a dichotóm megközelítés (csak jelző nélküli demokráciák vagy diktatúrák léteznek) nem segít a posztkommunista rendszerek szabályszerűségeinek megértésében. Balgaság azt mondani, hogy A és B országban egyaránt liberális demokrácia van, de B országban az „gyengébb minőségű”, vagy fordítva, azt mondani, hogy C és D ország egyaránt diktatúra, de D ország „nem annyira rossz”./4 A világ valamennyi országát tekintve napjainkban szerintünk célszerű legalább hatféle uralmi rendszert megkülönböztetni./5 Persze azt is mindvégig szem előtt kell tartanunk, hogy nincsenek fogalmilag tökéletesen tiszta rendszerek, akkor sem, ha nem hat, hanem tíz vagy tizenkét csoportot képzünk...

ITT OLVASHATÓ 

AZ ÉLET ÉS IRODALOM LXVII. ÉVFOLYAMA 9. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE