ANYÁNK TYÚKJA

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.03.08.

Március 15-én Kiskőrösön, Petőfi szülőházánál fog óbégatni Orbán doktorminiszter urunk. Már látjuk a TEK-et, az elkerített, hermetikusan lezárt környéket, ahová pár tucat átvilágított, leellenőrzött és lekáderezett vendég érkezhet hallgatni az útmutatásokat, talán plusz még Nagyferó vagy Gáspárgyőzi. Nem a kajánság tételezteti velünk ezt a forgatókönyvet, hanem a lehangoló tapasztalat, hiszen október 23-án is már Zalaegerszegen adta elő az egyszemélyes pörformanszt doktorminiszter urunk, s habár a házi-köztelevíziója és sk-lapjai úgy számoltak be az akkori hőbörgésről, mint valami nagyszabású eseményről, az ott lakó egerszegiek készítettek pár kéretlen fotót.

Ezeken pedig látszott, bizony, bizony, pár tucat elvetemült organizmusnak szónokolt ott doktorminiszter urunk, amiről mondhatnánk, hogy így múlik el a világ dicsősége, de ilyen soha nem is volt. Csupán a helyükre kerülnek a dolgok. Mindemellett nem tételezzük, hogyha akarná a rezsim, egybe tudna terelni párezer birkát közönségnek – kivéve a lengyelek, akik már nem igazán jönnek -, ez az elvonulás, a szűk körben hadoválás tehát mást jelent, és megfejteni ugyan nem tudjuk, de sejtjük, hogy mit. OV soha nem volt az a merész fajta, illetve inkább mindig is beszari volt, és úgy tűnik, ez az állapot elhatalmasodik rajta. Illetve még a kor, és az ország állapota, a maffia képe.

Orbán öregszik, a diktatúra pedig úgy-ahogy működik, már nincs szükség hatalmas lelkesítésekre. A kétmillió stabilan hülye szavazó mindenképp megvan, a kétharmad így vagy úgy, de mindenhogyan biztosított, az ország kirabolva, lefosztva, javai zsebre téve, illetve elajándékozva a haveroknak. Ez a NER orma, innen fölfelé út már nem vezet, s ha ez így van, márpedig így, akkor az egész kóceráj doktorminiszter urunkat már nem is érdekli, mert nincs benne kihívás és nincsen benne harc. Elérte, amit el lehet, azt csinál, amit csak akar, ha úgy szottyan kedve, akkor röpcsit rendel, hogy az asszonnyal Firenzében és Velencében sétálgasson, mint most is. Mert teheti, nincs mitől tartania.

Csak félni talán. Kiskőrösre menni március 15-én ezt jelenti elsősorban, és nem is csupán azért, amit fentebb tételeztünk, hogy a nagy tömegektől volna rettegnivaló, mert azt a karhatalom lerendezi és kordában tartja, hanem a beszéd. A szólás maga. Március 15. az, ami, ezt nem lehet kitekerni és megschmidtmáriázni Dózsa László 1942-őkkel, itt nem lehet komcsizni, itt Budapesten arról lehetne és kellene beszélni, hogy Petőfi királyokat akar akasztatni, majd bejönnek az oroszok vérbe fojtani mindent. Ebből jól kijönni sehogyan sem lehet. Mi marad akkor a kiskőrösi háznál, maximum az anyám tyúkjára való emlékezés, ami nem egy nagy, közös nemzeti látomás és álom, és ezért odautazni tán fölösleges is...

ITT OLVASHATÓ