A ROMAGYILKOSSÁGOK ELKÖVETŐINEK TETTE LOGIKUSAN KÖVETKEZIK A MAGYAR TÁRSADALOM LELKIÁLLAPOTÁBÓL

TELEX
Szerző: MIZSUR ANDRÁS
2023.03.19.

A romagyilkosságokat számtalan újságcikk, színdarab, irodalmi mű és film dolgozta fel, mégis a 2008–2009 folyamán elkövetett támadások emléke kezd egyre jobban elhalványulni. Közel tizenöt évvel az első támadás után újabb dokumentumfilm jelent meg a Magyarország történetében példátlan gyilkosságsorozatról, amelyben hat embert, köztük egy ötéves kisfiút mészároltak le az elkövetők. A Feldolgozatlanul cselekménye nem a tárgyalást követi végig, mint tette azt Hajdu Eszter 2013-as dokumentumfilmje, az Ítélet Magyarországon, és nem is a túlélő áldozatokat mutatja be, hanem archív felvételek, szakértő megszólalók és a gyilkosságokról tudósító újságírók visszaemlékezéseinek segítségével ad átfogó képet az eseményekről.

Fuchs Máté filmje úgy próbál meg új szempontokat behozni a gyilkosságok hátterének megértéséhez, hogy szintetizálja, összefoglalja a már meglévő ismeretanyagot, legyen szó művészfilmes feldolgozásról vagy képriportról. Ez is a Feldolgozatlanul legnagyobb erőssége, hogy kicsivel több mint egy órába sűrítve képes átfogó képet adni a gyilkosságokról. Eközben elsősorban arra fókuszál, hogy bemutassa az azóta elítélt elkövetők indítékainak társadalmi beágyazottságát. Nem válaszol meg minden felmerülő kérdést, de nem is ez a célja.

A Goethe Intézet és a Freeszfe támogatásával készült film abban is speciális, hogy mozikban nem játsszák, február közepe óta a 444 YouTube-csatornáján lehet megnézni ingyen, illetve különböző eseményeken, beszélgetéseken vetítik.

A gyilkosságok logikusan következnek az akkori közhangulatból

Ahogy a cím is sugallja, a Feldolgozatlanul arra is reflektál, hogy a magyar társadalom a mai napig nem nézett szembe a rasszista indítékból elkövetett gyilkosságok traumájával. A magyar állam is adós azzal, hogy méltóképpen emlékezzen meg a tragédiáról és az áldozatokról. Mintha senki nem akarna arról beszélni, hogy másfél évtizede pusztán a származásuk miatt gyilkoltak meg embereket az országban.

„Ennek a gyilkosságsorozatnak az elképesztő embertelensége, tragikussága megközelítőleg sincs annyit a köztudatban, mint amennyit érdemelne. Ha pedig ez így van, márpedig én ezt gondolom, akkor nem késő erről beszélni, sőt mindig kell is a gyilkosságokról beszélni” – mondta Fuchs Máté, a dokumentumfilm rendezője. Szerinte eltelt annyi idő a gyilkosságsorozat óta, ami lehetővé teszi, hogy jobban rálássunk az elkövetők motivációira és az akkori társadalmi viszonyokra. De a közbeszéd állapota, az, ahogyan a magyarországi kisebbségekről, például a romákról beszélünk, szintén azt mutatja, hogy van helye egy ilyen típusú filmnek.

A rendező szerint a filmjének az lehet a legfőbb feladata, hogy megmutassa: miként történhetett meg ez a brutális gyilkosságsorozat, milyen előzményei voltak, hogyan következtek a kétezres évek társadalmi viszonyaiból és politikai folyamataiból. Ahogy a nyomozás, majd pedig a tárgyalás zajlott, az mind-mind egy tünete a magyar társadalom működésének.

„Az elkövetők indítékait nem lehet az akkori magyar társadalom valóságától elkülönítve vizsgálni és megérteni. Amit tettek, az logikusan következett a közhangulatból, a társadalom lelkiállapotából.”

Saját magán is tapasztalta, amikor elkezdett foglalkozni a témával, hogy sok részlet számára is homályos, pedig addig azt gondolta, hogy képben van az eseményekkel. Az anyaggyűjtés során döbbent rá, hogy ez nem így van. „A fehér, bel-pesti értelmiségi ember hübriszével azt gondoltam, hogy tájékozott vagyok, olvasom a híreket. Ráadásul évekig dolgoztam egy tévés roma kulturális műsorban, jártam az országot, találkoztam cigány emberekkel. Szóval azt gondoltam, hogy én erről rengeteget hallottam, beszéltem. Ehhez képest az elkövetők háttere, motivációja, az események összefüggésrendszere teljes mértékben elveszett számomra.” Tehát a feldolgozatlanság, a kollektív emlékezés hiánya valamiképpen rá is hatással volt...

ITT OLVASHATÓ 

LEGFRISSEBB HÍREK A TELEXEN