A RENDSZERFENNTARTÓ ELLENZÉK FELELŐSSÉGE

ÉLET ÉS IRODALOM / VISSZHANG
Szerző: GEGESY FERENC
2023.03.17.

Az ország jelenlegi elkeserítő gazdasági, politikai helyzetét látva sokan teszik fel a kérdést: hogyan juthattunk idáig és hagyhattuk Orbánt, hogy a károkozás mértékében idáig juthasson? A magyar népnek az évszázados kudarcok következtében kialakult magatartása is besegített neki, de nem lehet kétséges, hogy az „eredményben” a meghatározó szerep az ellenzékben politizálóké. Legkésőbb a Rákosi módszerével elfogadott és több hasonló vonást tartalmazó Alaptörvény óta mindenki számára világos lehetett, hogy diktatúrában élünk, és a diktatúra megdöntésére – ha nem akarunk arra a bizonytalan időpontú jövőre várni, amikor majd a népharag elsöpri – a legfontosabb tennivaló a diktatúra leváltásában érdekelt erők összefogása. Lehetnek ugyan lényeges elvi kérdésekben is nagy véleménykülönbségek (például egyház és állam viszonya, migráció kérdése), de ennek nyilvános megvitatására csak a választási siker után célszerű sort keríteni. Fontosnak tűnő gyakorlati kérdésként, akármilyen fájdalmas, a korábbi időben sok hibát elkövető vagy akár csak valamiért ellenszenvessé váló politikusoknak önként háttérbe kell vonulniuk. Az energiát nem a jelenlegi és remélt majdani pozíciókért folyó, a bizonytalan vagy elégedetlen Fidesz-hívőket távol tartó belháborúra, hanem a kormány országrontó tevékenységének az érzékelhető bemutatására kell koncentrálni. A remélt kormányváltás esetén úgyis számtalan pozíció válik elérhetővé, és a kormány szűk többsége miatt elvi kérdésekben egyetlen érdemi vélemény sem lesz figyelmen kívül hagyható.

Február elején az ellenzéki pártok saját rendezvényeiken értékelték a választási eredményeket, és – tíz hónap elteltével elkapkodottnak igazán nem nevezhető módon – levontak a jövőre vonatkozó, sajátos következtetéseket. Ugyanezen időben jelent meg Bauer Tamásnak a tizenkét év egészéből levonható konklúzióról szóló alapos elemzése (Kiút a kiúttalanságból, ÉS, 2023/4., január 27.). „Tévhitnek bizonyult, hogy a Fidesz ismételt kétharmados győzelme az »ellenzék« szétforgácsoltságára vezethető vissza, s a Fidesszel szemben álló pártok választási együttműködése megnyitja a lehetőséget a Fidesz legyőzésére.” Az elmúlt tizenkét évben a Fidesz egyre erősebben építette fel a „hűbéries önkényuralom” rendszerét, ideológiai alátámasztásként bedobta a „nemzeti ügyek” kavalkádját. Véleménye szerint az ellenzéki pártok az orbáni politikának az euroatlanti demokráciák értékrendjén alapuló átfogó kritikája helyett „magasabb jövedelmeket ígérnek, bírálják a tehetőseket támogató, az elesetteket sújtó jövedelempolitikát, oktatáspolitikát, egészségpolitikát”, továbbá a korrupciót, a környezetvédelmi ügyeket. „Kiút csak hosszú távra van, és azt az Orbán-rendszerrel szembeni átfogó demokratikus, szabadságelvű alternatíva megfogalmazása és az annak mentén történő politikai szerveződés jelentheti.”  Sajnos az elmúlt tizenkét év ellenzéki politizálását látva egyáltalán nem kizárható, hogy a rendszer csak hosszú távon dől meg, és a sikerben az 1990 előtt Bauer által is személyesen folytatott tiszteletre méltó, koncepciózus (és bátor) szellemiségű politizálás fontos szerepet fog játszani. Mindazonáltal mind az elemzés kiindulópontja, mind a részletes érvelés nagy része is vitatható...

ITT OLVASHATÓ 

AZ ÉS 2023/11. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE