TELEPFELSZÁMOLÁS MAGYAR MÓDRA: EGY LÉPÉS ELŐRE, EGY LÉPÉS HÁTRA

QUBIT
Szerző: SZABÓ ATTILA
2023.02.02.

Virág Tünde szociológus kitartó terepmunkával megvizsgálta, hogyan valósul meg a szegregátumok felszámolása egy volt szocialista iparvárosban. A tanulmányából kiderül: még a legjobb szándék sem elég ahhoz, hogy egy rossz struktúrát meg tudjon változtatni.

Az elmúlt évtizedben a magyar kormány sok EU-s pénzt költött a szegregált településrészek felszámolására, viszonylag kevés sikerrel. Virág Tünde, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézetének kutatója egy olyan kisvárosban készített esettanulmányt, ahol az önkormányzat a magyar valóság keretei között sikeresen kezelte a szegregált területeket sújtó problémákat. A kutató szerint ez az eset kivételnek számít: legfeljebb néhány ilyen jó példa lehet összesen az országban. Érdemes ugyanakkor elgondolkodni azon, hogy ha ez a legjobb, ami elérhető a jelenlegi rendszerben, akkor előrébb jutunk-e valaha az esélyegyenlőtlenségek felszámolásában...

Térbeli igazságtalanságok

A Qubiten korábban is foglalkoztunk a térben megjelenő társadalmi igazságtalanságokkal és ezen belül is a roma szegregátumok helyzetével. A Miniszterelnökség megbízásából készített 2022-es elemzés szerint „sem a falusi, sem a városi projektek esetén nem valósult meg a szegregált területek teljes bontása, és kevesebb, mint a szegregált telepek településeinek 30%-ában csökkent egyáltalán valamennyire a telep házainak száma. A telepek 70%-ában egyáltalán nem változott a telepek mérete, azaz nem bontottak el belőle, míg az ott élő lakosság létszáma a települések több mint felében valamelyest csökkent. A telepek harmadában egyáltalán nem csökkent a lakosságszám, és ez igaz négyből tíz városi telepre, de csak minden negyedik falusi telepre”.

A magyar realitás azonban egyrészt a NER által megteremtett kényszerpályákon mozog, másrészt nagyon erős történeti előzmények is keretezik. A roma telepek állami és települési kontrollja ugyanis nem most kezdődött. Már a szocializmusban is az volt a cél, hogy a helyi tanácsok ellenőrzés alatt tartsák a jellemzően városszéli vagy városon kívüli telepeken élő roma családokat.

Az uniós pénzek természetesen a társadalmi mobilitás növelését és a települések térszerkezetének módosítását célozták, viszont komoly problémákhoz is vezettek: nemcsak ahhoz, hogy ezekkel a forrásokkal kifejezett visszaélések is történtek, hanem ahhoz is, ahogyan a szabályosan felhasznált pénzek az újfajta ellenőrzés megszületését finanszírozták. A rendszer kereteit arra találták ki, hogy megvalósítsák a társadalmi kontrollt a problémásnak tekintett népesség felett. A szegregált területek felszámolását célzó pályázatokat központilag írták ki, de a kiírásban nem szerepelt explicit módon, hogy nem szükséges egy-egy telep felszámolása, és a programelemek jelentős része a szegregált településrészek konszolidációjára irányult. A legtöbb önkormányzat még így is sem vett részt ilyen programokban; ha pedig vonakodva ugyan, de elfogadták a telepfelszámolásra fordítható forrásokat, gyakran megbánták, hiszen a hihetetlen adminisztrációs terheken túl egy-egy ilyen program jelentős konfliktusokat generált a településeken, és gyakran kudarccal végződött. Virág Tünde kutatása egy olyan várost mutat be, amelyik ezen keretek között is megpróbált tenni valamit...

ITT OLVASHATÓ 

VIRÁG TÜNDE TANULMÁNYA INNEN LETÖLTHETŐ (PDF)