Szerző: VÖRÖS SZABOLCS
2023.02.16.
A hadseregreform igénye nem újkeletű. Mikortól lehetett észlelni, hogy baj lehet?
„A baj régről eredeztethető, és nem azért, mert vezetői, személyi hibákat követtek el az elmúlt évtizedekben. Olyan sok változáson ment keresztül a Magyar Honvédség ez idő alatt – és olyan gyorsan történtek ezek –, hogy azokat a kérdéseket, amelyek egy ilyen jól szervezett vagy formalizált szervezetben be szoktak következni, törvényszerűen be is következtek. Maga a hadsereg is belépett egy piaci környezetbe, piacgazdaságban jellemző hatások alatt találta magát. Változtak a szövetségi rendszerek, a Varsói Szerződés megszűnt, a NATO filozófiát, stratégiát váltott az akkori kihívásoknak megfelelően. Ezek a hatások ráadásul forrás- és feltételhiányos állapotban érték a hadsereget, s ez a változásokat nehezebbé tette. Egészen új típusú filozófiát igényel az önkéntes haderő működtetése. Az egyebek – nemzetközi kihívások, missziós feladatok, NATO-tagság – mellett ez is plusz feladatként jelentkezett. Mivel az állomány érezte a bizonytalanságot, nagyon sokan voltak, akik önként kiváltak a Honvédségből, éltek azokkal a törvényes lehetőségekkel, amelyek más országokban is jellemezték a haderő csökkentését. Átfogó és szerteágazó változáson ment tehát keresztül a haderő, amely törvényszerűen megerősítette a bizonytalanságot az állománynál.”
Mit mond el az átalakításokról az, hogy a Vezérkarból számos vezetőt – minden előkészítés nélkül, egyik napról a másikra, egy háború közepén – felmentettek?
„Teljesen más egy multinacionális vállalatnál ilyet megtenni, amikor az egész menedzsmentet felmentik. A Honvédség sokkal zártabban működik, de mintha civil szervezetfejlesztési könyvből kiolvasva hozták volna meg ezeket a döntéseket, nem mérve fel azt, hogy ez egy más típusú rendszer, ebben másképp hatnak a különböző lépések. Amit szintén fel kell mérni, hogy mivel az elmúlt több mint tíz évben megváltozott a szolgálati idő hossza, az állomány jó része arra rendezkedett be, hogy »valahogy eljutni legalább a 60. életévig, amikor valamilyen lehetőséggel ki tud lépni a rendszerből«. A fiatalabb állomány és az alacsonyabb beosztásokban szolgálók egy részének ez lassította az előmenetelét, nem akarták túl gyorsan elérni az üvegplafont, hogy ne szűküljenek a lehetőségeik. Inkább kérték, hogy ne léptessék elő őket. Ezért jelenthet problémát, hogyha nagyon sokakat kiléptetnek a felső vezetésből. Vajon tud-e mögéjük lépni a következő generáció? Mert ha az állomány másra rendezkedett be, akkor nem tud. Sok kérdést felvet, hogy az látszik: a Honvédség vezetése azokról a lépésekről, amelyek a jövőt meghatározzák, nem tudott.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.