MOST MÁR ELSZÍVJÁK A MAGYAR DOLGOZÓKAT A MULTIK – A MUNKAHELYTEREMTŐ MÍTOSZ NYOMÁBAN

G7.HU
Szerző: Ifj. BECSEY ZSOLT
2023.02.09.

(A szerző az Egyensúly Intézet vezető közgazdásza. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

A magyar közgazdászok között folyamatos a szakmai vita arról, hogy mítosz-e az összeszerelő üzem narratíva Magyarországon, vagy valós probléma. Mivel a külföldi vállalatok többségében exportra termelnek, ezért ezen cégek támogatása elvileg nem szorítja ki a jellemzően hazai piacra gyártó magyar szereplőket. Ugyanakkor, ami igaz az áru- és tőkepiacokra, már nem biztos, hogy igaz a munkaerőpiacra. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a külföldi tulajdonú cégek magyar tulajdonú cégektől szívják el a munkavállalókat. Így nem igaz a vállalatok állami támogatásakor sokszor elhangzó érv, a „munkahelyteremtés”. Valójában munkahely-átrendezés történik. Továbbá, a külföldi vállalatok prociklikusan viselkednek a munkaerőpiacon, ami recessziók esetén mélyítheti a válságot, viszont a válságból való kikerülés folyamata gyorsabban megy végbe.

Mit vártunk és mit kaptunk a külföldi vállalatoktól?

A rendszerváltáskori gazdaságpolitikának hármas elvárása volt a külföldi működőtőkével szemben. Elsőként, hogy javítsa az ország devizapozícióját, másodikként, hogy növelje a hatékonyságot, vagy ahogy a közgazdászok szeretik hívni, a termelékenységet, végül pedig, hogy fokozza a munkahelyteremtést. 30 év távlatából az elvárásokból az első, azaz a finanszírozási helyzet javítása teljesült egyértelműen, a többivel kapcsolatban már jóval árnyaltabb a kép.

Kezdjük a finanszírozási helyzetünkkel. Mivel a betelepülő cégek alapvetően exportra termelnek, érdemben javították az ország finanszírozási mutatóit (elsősorban a folyó fizetési mérleget), hozzájárulva az ország sérülékenységének csökkenéséhez. A második elvárás, azaz a termelékenység emelése tekintetében már nem ilyen egyértelmű a kép. Bár az aggregált statisztikák alapján a külföldi tulajdonú vállalatok jelentősen meghaladják a magyar tulajdonú vállalatok termelékenységét (2018-ban két és félszeres volt a különbség), Reszegi László és Juhász Péter rámutattak arra, hogy a külföldi tulajdonú feldolgozóipari vállalatok termelékenysége nem vagy alig emeli a magyar átlagot akkor, ha ezeket a cégeket hasonló méretű magyar vállalatokkal hasonlítjuk össze...

ITT OLVASHATÓ