MESE A VÓDAFONRÓL

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.02.01.

– Hát, Feri bátyám, megvették a Vodafone-t – mondta az állott sörszagú kocsmában a pultra könyökölve egy tanárféle férfi a mellette iszogató öregnek.
– Mi az a Vódafon? – kérdezte ő tágra nyílt szemekkel, és látszott rajta, tényleg nem tudja. Sejtése sincs.
– Távközlési társaság – felelte a tanárféle, de kevés sikerrel.
– Mi az a távközlési társaság? – értetlenkedett tovább az öreg, mire a férfi nyugodt-magyarázón kezdte, hogy telefon…, de az öreg a szavába vágott.
– Akkor azt mondja, hogy megvették a postát. Ne dicsekedjen itt nekem távközléssel, Vódafonnal meg pláne ne, magyarok vagyunk, vagy mi a rosseb. De mindegy. Ki vette meg? – kérdezett vissza, és beletúrt a hiányosan zsíros hajába.
– Az Orbán Viktor…
– Egészségére – vágta rá az öreg kétségek nélkül -, úgysem volt neki még ilyen Vódafonja, vagy miket beszél össze nekem. Az az ember felőlem azt vesz meg, amit akar. Ősszel kaptam tőle nyolcvanat. Mondta, hogy utaljuk, Feri bátyám, és a postás hozta is, tudja a Jenő. A postás Jenő. Én az Orbán úrnak a lába nyomát is megcsókolom, Vódafonnal vagy anélkül, mindenhogyan. De mér érdekes ez a Vódafon magának annyira, hogy itt előhozakodik nekem vele, amikor nem is kérdeztem?
– Mert nagyon sokba került.
– Ha futja rá az Orbán úrnak, mi a baja vele?
– 660 milliárdért vette meg.
– És?
– Tudja az mennyi pénz?
– Honnan tudnám. Engemet az asszony elküld a boltba tejért meg farhátért, meg kapok valamennyit fröccsre, a többi engem nem érdekel. Milliárd olyan nincs is, itt találja ki nekem, hogy fitogtasson. A nyolcvanezer, amit az Orbán úr küldött nekem, na, az pénz. Milliárd – mondta megvetően az öreg, és majdnem kiköpött, de meggondolta magát. A férfi azonban nem hagyta.
– Képzelje el, hogy Orbán úr nem nyolcvanat küld magának, hanem százat.
– Mért képzeljem el? Nyolcvanat ígért, annyit küldött ő mindig állja a szavát.
– Akkor képzelje azt, hogy százat ígért.
– Mért ígért volna százat?
– Csak. Mert olyan szépen nézett rá – kezdett már kicsit türelmetlen lenni a férfi, de visszanyugodott – Tegyük föl.
– Tegyük.
– Akkor százat utalt magának.
– Húszat letagadhatok az asszony előtt? – élénkült fel az öreg, hogy már a szemei is csillogtak.
– Tagadjon.
– Az jó, akkor nem kell annyit fröccsre kunyerálni.
– Na ugye – mondta a férfi, mint aki kezd célba érni, és folytatta – Képzelje akkor el, hogy megkapja azt a százat, húszat meg eltesz fröccsre.
– El, el – kerekedett el az öreg szeme már vigyorogva-csillogva.
– Akkor képzelje el azt, hogy ezt hatmillió hatszázezer hónapon keresztül kapja.
– Mért képzeljem el ezt már megint, miket beszél, hogy hatmillió hatszázezer hónap?
– Akkor képzeljen el ötszázötvenezer évet.
– Minek? Ennyi év sincsen. Még a föld sincsen ennyi, Krisztus urunk is csak úgy négyezer éve teremtette. Ne jöjjön azzal az ötszázötvenezerrel, maximum a nyanya, tudja drága Juliskám lehet annyi – mondta, és most már huncutul nevetett.
– De mit szólna, ha ötszázötvenezer évig kapna havi százezret?...

ITT OLVASHATÓ