Szerző: KŐSZEGHY FERENC
2023.02.14.
Ezekből is látszik, mit gondol a kultúráról a kormány: a kultúra egy kitöltendő üres hely, egy használatba veendő eszköz, irányítandó és uralandó terület.
A kormánypárt kultúráról alkotott elképzeléseit (vagy annak hiányát) nagyobb terjedelemben foglalta össze korábban Békés Márton a Kulturális hadviselés. A kulturális hatalom elmélete és gyakorlata (2020) című könyvében. A könyv központi témája – ahogy erre a könyv recenzense, Farkas Zsolt is rámutatott – a háború, kultúráról valójában nincs benne szó.
„… [Békés javaslatai] hatalomszerzési, stratégiai és taktikai jellegűek, praktikusak, formálisak, módszertaniak, annak módozatait részletezik, hogyan kell a »barátoknak« kiszorítani és/vagy figyelmen kívül hagyni az »ellenséget« – és szinte semmilyen tartalmi vonatkozást nem érintenek: miféle konkrét magyar kulturális, művészeti, irodalmi, népi, szociokulturális, humántudományi stb. hagyományok, művek, irányzatok lennének ennek a mélyreható és szerteágazó váltásnak az alapjai és iránymutatói. (Békés csak politikai témájú műveket olvas, azon belül is a hatalomszerzés foglalkoztatja – a kultúra egyéb területei kevéssé érdeklik.)” – írja a könyvről Farkas Zsolt.
A mostani változtatást is ebben a háborús gondolkodásban fogant taktikai irányváltásként értékelhetjük. Tekintve az eddigi háború részleges eredménytelenségét (ez persze relatív, de úgy tűnik a kormány is úgy értékeli, hogy változtatni kell) új taktikára van szükség: valamely minőségellenőrzési rendszerre, amely szavatolja, hogy picivel jobb, vagy legalábbis népszerűbb kulturális termékek jönnek létre a NER kohójában, a megfelelő emberek és intézmények kapnak támogatást.
„Az állami támogatásokhoz ezentúl elvárásokat társítunk: a szakmai teljesítményen túl a mecenatúra bevonása és a jegyárbevételek növelése fontos tényező. A tervek szerint az idén már ilyen keretrendszerben működünk.” – nyilatkozta Csák János...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.