KIÚT A KIÚTTALANSÁGBÓL

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: BAUER TAMÁS
2023.01.27.

A Fidesz áprilisi fölényes győzelme azt mutatta: a szabad Magyarország hívei számára ez idő szerint nem látszik kiút az orbáni önkényuralomból. Tévhitnek bizonyult, hogy a Fidesz ismételt kétharmados győzelme az „ellenzék” szétforgácsoltságára vezethető vissza, s a Fidesszel szemben álló pártok választási együttműködése megnyitja a lehetőséget a Fidesz legyőzésére. Az összefogó pártok közötti mély bizalmatlanság valósággal megbénította az ellenzéki pártszövetséget, s kérdéses, hogy nem szükségszerű-e ez ennyire heterogén csoportosulás esetén. Sem külön-külön, sem együtt nem tudtak sem mozgósító erejű mondanivalóban, sem mozgósításra képes személyben vagy személyekben versenyképes alternatívát állítani. A negyedik vereség óta apátiában hever a Fidesszel szemben álló demokratikus tábor. Mi lehet akkor azok teendője, akik a Fidesszel ellentétes eszmei és politikai alapon állva mégis fel szeretnék szabadítani a magyarokat Orbán önkényuralma alól?

Donáth Anna, aki rövid ideig a Momentum elnöke volt, és továbbra is szellemi vezetőjének tekinti a párt, egy korábbi cikkében (Szükség van-e az ellenzékre Magyarországon?, Magyar Hang, június 29.) egyebek mellett úgy vélekedett, hogy előnytelen ennyi ellenzéki párt egymás melletti fellépése, s arra van szükség, hogy kiemelkedjék közülük egy-két, de inkább egy nagyobb párt, amely meghatározza az ellenzéki politika irányát. Szerinte erre jó esélye lehet a Momentumnak. A DK nem valami hasonlót mond, hanem teszi azt: egypárti „árnyékkormányt” alakított és működtet a korábban az előválasztáson is indult miniszterelnök-jelöltjének vezetésével, s a jelenleg legerősebb ellenzéki pártként a maga feladatának tekinti az ellenzéki politika irányának meghatározását, amihez kész elfogadni a többiek csatlakozását.

A Momentum és a DK tehát egyetérteni látszik abban, hogy az ellenzéki politizálás eddigi, különböző politikai irányt képviselő pártok partneri együttműködésére alapozott módját nem érdemes folytatni. De egyetértenek másban is: az orbáni önkényuralomtól való megszabadulást mindkét párt továbbra is elérhetőnek látja az Orbán-rendszer keretei között kiírt és lebonyolított választáson. Donáth ki is mondja, hogy aki nem hisz ebben, az ne foglalkozzon ellenzéki politikával. A DK az árnyékkormány felállításával, amely kimondottan a nagy hagyományú parlamenti váltógazdaságban kialakult brit mintát követi, kifejezetten úgy tesz, mintha ma is demokratikus keretek között folyna a magyar politika, s a demokráciák legfontosabb intézményétől, a választástól várhatná politikai céljának elérését. Vajon nem egyfajta önáltatásban osztozik a két viszonylag erősebb, az Orbán-kormánnyal szemben álló demokratikus párt? Vajon nem az-e ezzel szemben a valós helyzet, hogy Orbán elérte azt a célját, hogy az általa uralt Fidesznek ne is lehessen Magyarországon alternatívája, s ezért – miként a korábbi állampártot, az MSZMP-t – ne lehessen leváltani? Hogy is mondta egykor Kádár János? Nálunk „történelmileg úgy alakult”, hogy egypártrendszer van. És Orbán hogy mondja?

Mint tudjuk, Orbán a főhatalom 2010-es újbóli megszerzését megelőzően Kötcsén olyan politikai állapotot tűzött ki célul, amelyben igazából nincs helye ellenzéknek. Íme az emlékezetes mondatok: „…megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákkal, megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza – és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli.” Eszerint ellenzékre nincs szükség, nincs értelme, hogy a Fidesz, a nagy kormányzó erő politikájával szemben bárki alternatívát állítson. Amit Orbán idestova tizenhárom évvel ezelőtt célul tűzött ki, az napjainkra szemlátomást megvalósult...

ITT OLVASHATÓ