Szerző: KULCSÁR ÁRPÁD
2023.02.20.
Az, hogy Erdélyben elburjánzott a szélsőjobb, és gyakorlatilag minden korlát nélkül burjánozhat tovább, nem lehet újdonság azoknak, akik évek óta figyelik, hogyan hódíthat mindenféle fék nélkül a Fidesz etnicista propaganadája. Számos tanulmány mutatja ki ennek a tendenciának a következményeit: például az erdélyi magyarok a háborúban sokkal inkább foglalnak el oroszpárti álláspontot, mint a romániai átlag, vagy éppen az, hogy az erdélyi magyarok a leginkább szélsőjobbra tolódó kisebbség a térségben.
Mindezt csak az erdélyi magyarok képviseletét (névileg) pluralista módon képviselni hivatott fősodratú erdélyi magyar politikum tagadja néha, mert ez az érdeke, főleg azért, mert kényelmetlen helyzetbe sodorná magát Bukarestben azzal, hogy egy masszív szélsőjobb tömb képviselőjeként kezdenének rá tekinteni.
Ez egyenes utat jelentene egy olyan fajta izolálódáshoz, amely különösen mostanság nagyon tudna fájni. Azért különösen mostanság, mert a romániai magyar politikum saját sikerként tudja elkönyvelni, ha jelentős magyarországi támogatások érkeznek a magyarok lakta régiókba, de ezek híján kizárólag a román kormánytól kapott támogatások és az EU-s pénzek maradnak. Csakhogy előbbihez ott kell lenni koalícióban a kormányban, az utóbbiakkal kapcsolatban meg elmondható, hogy átlagban rosszabb az EU-s pénzek lehívása a magyar önkormányzatoknál, és vannak székelyföldi részek, ahol legendásan rosszul teljesítenek az illetékesek e téren. A magyarországi támogatásokat meg ugye, elvitte a „háborús infláció”.
Tehát az RMDSZ mindent megpróbál, hogy lemossa magáról a szélsőségesség vádját, csakhogy ez egyre nehezebb. Tavaly Tusványos után Kelemen Hunor elnöknek és a felső körnek cirka egy hónapig kellett magyarázkodnia Orbán Viktor fajkeveredős kijelentései miatt, de voltak még hasonló ügyek, a ditrói pékek esete például számos román médiumnak adta meg a lehetőséget, hogy a teljes magyar, székely közösséget kirekesztőnek, fajgyűlölőnek bélyegezhessék meg. Persze van, hogy a mainstream román pártok és a Fidesz elvei összeérnek, azt például egyáltalán nem kísérte (kivéve néhány NGO-T) különösebb tiltakozás, hogy az RMDSZ frakciójában ülő, a szervezet létjogosultságát a mindenkori Fidesz-elkötelezettséggel jelölő EMSZ néhány képviselője magyar mintára olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely a homoszexualitásról való ábrázolásokat tiltaná be.
No és akkor vissza a Horthy-emlékplaketthez. Lehetséges, hogy Magyarországon a jobboldali történészeknek sikerült relativizálnia a volt kormányzó szerepét a térség második világháborús bűncselekményeiben. Természetesen történelmi vitákat le lehet ezekről folytatni, de ha különböző közterületekre, sőt, egyenesen a parlamentbe szobrot állítunk neki, akkor ez a gesztus nem a vitát támogatja, hanem állást foglal Horthy teljes ártatlansága mellett, holott ezt jelen tudásunk szerint nem szabad megtenni, hiszen a történészi szakma jegyzettebb része még mindig azon a véleményen van, hogy Horthy a holokauszt során több tízezer honfitársunk erőszakos halálában volt felelős a munkaszolgálat során elhunytak, vagy a zsidó polgárok németeknek való átengedése miatt.
Ez egyenes utat jelentene egy olyan fajta izolálódáshoz, amely különösen mostanság nagyon tudna fájni. Azért különösen mostanság, mert a romániai magyar politikum saját sikerként tudja elkönyvelni, ha jelentős magyarországi támogatások érkeznek a magyarok lakta régiókba, de ezek híján kizárólag a román kormánytól kapott támogatások és az EU-s pénzek maradnak. Csakhogy előbbihez ott kell lenni koalícióban a kormányban, az utóbbiakkal kapcsolatban meg elmondható, hogy átlagban rosszabb az EU-s pénzek lehívása a magyar önkormányzatoknál, és vannak székelyföldi részek, ahol legendásan rosszul teljesítenek az illetékesek e téren. A magyarországi támogatásokat meg ugye, elvitte a „háborús infláció”.
Tehát az RMDSZ mindent megpróbál, hogy lemossa magáról a szélsőségesség vádját, csakhogy ez egyre nehezebb. Tavaly Tusványos után Kelemen Hunor elnöknek és a felső körnek cirka egy hónapig kellett magyarázkodnia Orbán Viktor fajkeveredős kijelentései miatt, de voltak még hasonló ügyek, a ditrói pékek esete például számos román médiumnak adta meg a lehetőséget, hogy a teljes magyar, székely közösséget kirekesztőnek, fajgyűlölőnek bélyegezhessék meg. Persze van, hogy a mainstream román pártok és a Fidesz elvei összeérnek, azt például egyáltalán nem kísérte (kivéve néhány NGO-T) különösebb tiltakozás, hogy az RMDSZ frakciójában ülő, a szervezet létjogosultságát a mindenkori Fidesz-elkötelezettséggel jelölő EMSZ néhány képviselője magyar mintára olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely a homoszexualitásról való ábrázolásokat tiltaná be.
No és akkor vissza a Horthy-emlékplaketthez. Lehetséges, hogy Magyarországon a jobboldali történészeknek sikerült relativizálnia a volt kormányzó szerepét a térség második világháborús bűncselekményeiben. Természetesen történelmi vitákat le lehet ezekről folytatni, de ha különböző közterületekre, sőt, egyenesen a parlamentbe szobrot állítunk neki, akkor ez a gesztus nem a vitát támogatja, hanem állást foglal Horthy teljes ártatlansága mellett, holott ezt jelen tudásunk szerint nem szabad megtenni, hiszen a történészi szakma jegyzettebb része még mindig azon a véleményen van, hogy Horthy a holokauszt során több tízezer honfitársunk erőszakos halálában volt felelős a munkaszolgálat során elhunytak, vagy a zsidó polgárok németeknek való átengedése miatt.
De a hatalmat nem érdeklik a tények, már áldását adták Horthyra.
Erdélyben azonban semmi szín alatt nem szabad emlékplakettet állítani Horthynak, és ez nem pusztán elvi, hanem stratégiai kérdés is: a román közvéleménynek ugyanis a Horthyról való megemlékezés vörös posztó, a román történelemoktatásban, emlékezetpolitikában nincs, és nem is folytatható vita a kormányzó szerepéről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.