Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.02.19.
„A legtöbb remény ma az ortodoxokban van. Ők nem vitatkoznak, hanem hisznek. Mi protestánsok és katolikusok állandóan vitatkozunk” – tanította a köréje gyűlt külföldi újságírókat a minap Orbán Viktor, a Várhegy csúcsesze.
Az ember ilyenkor elbizonytalanodik: vajon miért kap hangot a dilettáns értelmetlenség, s miért éri meg a közlőnek magamagát nevetségessé tenni. De minthogy a mondat kibocsátója köztudomásúan tévedésre képtelen, a szavakba öntött abszurditás azon nyomban örök időkre szóló, holdudvarának visszatérően idézendő, s a szisztematikusan elbutított hallgatóság számára megkérdőjelezhetetlen igazsággá lényegül. Propagandistáinak egyik fele azonnal értelmezni kezdi, s kibontani az igazságot, s azt, mint gyöngyöt a mélyből a felszínre hozni; a propagandisták másik fele állami költségvetésből lekaraktermészárolja azokat a tudjuk kiféle-miféle sorosistákat, akik a mondat értelmetlenségét nem röstellik felemlegetni, arra konkludálva, hogy az elhangzottaknak pont annyi az értelme, mint Rogánról erkölcsi bizonyítványt kiállítani. Mindenesetre a fideszes standokon Wass Albert kötetei és a nagy-magyarországos szurkolói sálak mellett hamarosan már ott kelletik magukat a fülbevalók, rajtuk az objektív igazsággal egylényegű mondattal, amely mostantól, fülcimpába helyezve, leendő köztársasági elnökök karrierjének lajtorjáján az első kötelező grádicsot jelentik.
A mondat ezzel örök időkre kanonizálódott, megkérdőjelezhetetlenné vált, miközben egyszerre világít rá a közöltek manipulációs szerkezetrajzára és árulkodik miniszterelnökünk ismeretanyagának komoly hiányairól.
De mindez nem véletlen!
Ugyanis a valóság épp ellentéte annak, amiről Orbán kioktatni igyekezett a tudósi nagysága előtt tisztelgő tudatlan világot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.