Szerző: BENYÓ RITA
2023.02.08.
Több mint egy éve tart a tanárok tiltakozása egyelőre érdemi eredmények nélkül. Alacsony tanári fizetés, egyre növekvő társadalmi különbségek, túlterhelt diákok és tanárok, jövőképhiány, teljesítményhiány, pedagógushiány, autonómiahiány – ezekkel küzd a mai magyar közoktatás. De volt-e ez valaha másként? Mit gondoltak a rendszerváltók, milyen iskolákra, milyen oktatásra lenne szükség, mi valósult meg, és mi nem, hogyan jutottunk el a mostani krízisig? Az elmúlt évtizedek oktatáspolitikáját alakító politikusokkal, tanárokkal, elemzőkkel kerestük a válaszokat.
„Leszólta a tanárokat, leszólta az általunk tanított diákokat. Olyanokat mondott Pintér Sándor, hogy egy hétvége alatt többet dolgozik, mint egy tanár egész héten”
– az Eötvös József Gimnázium volt biológia–kémia szakos tanára fakadt így ki az oktatásért is felelős belügyminszterrel folytatott egyeztetés után.
Szűcs Dorottya az egyeztetés után felmondott, mert nem látja a tiltakozások értelmét, és a jelenlegi oktatási rendszerben a saját jövőjét sem.
„Nagyon nagy dilemma az, hogy ha benne vagyok a rendszerben, akkor minden egyes munkanapommal fenntartom a működését. Miközben nem értek azzal egyet, hogy hogyan működik”
– mondja Kerényi Kata osztályfőnök, egy alternatív középiskola alapítója.
De mi is a baj a magyar oktatással? Ezt a kérdést szegezte a 24.hu újságírója is Orbán Viktornak a tavaly év végi sajtótájékoztatóján.
„Abban a két kérdésben, amit fontosnak tartottam, ott hoztam döntéseket. Ott nem megállapodtam, hanem a kormány hozott döntéseket.”
És hogy mi volt ez a két ügy? A mindennapos testnevelés és hittanoktatás. A miniszterelnök szerint ugyanis a magyar fiatalok szellemi és fizikai állapota a magyar közoktatás két legfontosabb problémája...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.