2023. február 6., hétfő

EGYÁLTALÁN NEM VÁGYUNK SEMMIBEN VILÁGELSŐSÉGRE. CSAK EGY NORMÁLIS ORSZÁGRA, AMIBEN MONDJUK MEGFELELŐ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁS VAN, JÖVŐKÉPET ADÓ OKTATÁS, KISZÁMÍTHATÓ, TERVEZHETŐ ÉS ÉLVEZHETŐ ÉLET

FACEBOOK
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2023.02.06.


A hét végén fejeztem be Robert Macfarlane Lennvilág című könyvét…

Különösen érintett, hogy az olvasása időben egybeesett a tervezett magyarországi akkumulátorgyárakkal kapcsolatos eseményekkel.

Ugyanis a könyv, főleg a második fele, sokkoló részletességgel tárgyalja az emberi felelősséget, a környezetkárosítást. Részletesen foglalkozik a gleccserjég olvadásával, annak veszélyeivel. Történeteket olvashatunk, melyeknek az üzenete azonos: megállíthatatlan folyamatok részesei vagyunk, melyeket egy dolog mozgat, az emberi érdekek. Harc ez, hiszen vannak, akik a környezetért harcolnak, mások pedig a haszonért. Sajnos, ez utóbbi az erősebb.

A könyv végén arról ír, hogy az ember a föld mélyére két dologért rejt el valamit: vagy, mert el akarja titkolni mások elől (lásd piramisok, vagy épp a tömegsírok), vagy, mert meg akarja védeni a jövőt. Ide az atomhulladékok tartoznak, melyek emberi léptékkel nem mérhető ideig jelentek veszélyt. A tárolásuk félelmetesen sok pénzt és kockázatot rejt. Hiszen a természet erőit nem uraljuk… bármennyire szeretnénk. Még akkor sem tudunk fölé kerekedni, ha tönkre tesszük.

Persze sok más dologról is ír még… amit nagyon fontos lenne érteni mindannyiunknak.
Az akkumulátorgyárakkal kapcsolatos félelmek, fenntartások szerintem is jogosak.

Egyrészt, mert nagyon sokan nem hisznek, nem hiszünk a nem átlátható tervezésekben, a titkosított információk (nekem legalábbis) már rég elvették a bizalmamat. (Addig is, de pl. a lélegeztetőgépek történeténél teljesen….)

A másik, hogy a környezeti ártalmak korát éljük, és mi, akik a jövőért jogosan felelősséget érzőknek gondoljuk magunkat, ezt nem akarjuk már fokozni.

A harmadik, hogy ilyen horderejű döntéseknél nem utólagosan kellene tájékoztatni azokat az embereket, akik ott élnek, hiszen az ő életterükről van szó. A látszatdemokráciát játsszuk egy sor területen, de itt még az is elmaradt.

A negyedik pedig, hogy azt hiszem, sokan nem arra vágyunk, hogy „akkumulátor-nagyhatalmak” legyünk. Egyáltalán nem vágyunk semmiben világelsőségre. Csak egy normális országra, amiben mondjuk megfelelő egészségügyi szolgáltatás van, jövőképet adó oktatás, kiszámítható, tervezhető és élvezhető élet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.