Szerző: Amerikai Népszava
2023.02.08.
Az eddig is világos volt, hogy Magyarország az EU és a NATO tagja, de az oroszok szövetségese, az EU és a NATO ellensége. Orbán tíz éve az EU (“Brüsszel”) ellen uszít, a NATO-tól való elszakadás és függetlenedés jegyében fejleszti a magyar hadsereget. A NATO-tól megtagadta a segítséget, amikor az oroszok megtámadták Ukrajnát. Szijjártó minősíthetetlen hangnemben tárgyal az amerikai nagykövettel, a legellenségesebb hangot üti meg a NATO egyik vezető államával szemben, miközben negédesen kommunikál az oroszokkal, akik kitüntetést is adtak Szijjártónak.
Az orosz titkosszolgálat nyugati főhadiszállása Budapesten van, ahol a Nyugat (az EU és a NATO) ellen dolgozó orosz kémbank minden kedvezményt megkapott, amire csak egy titkosszolgálatnak szüksége lehet. Az orosz kémek bejáratosak a külügy (és feltehetőleg más magyar minisztériumok) online rendszerébe, ami ellen még csak kifogást sem emelnek a magyarok. A helyzet hasonlít arra az állapotra, amikor a KGB leányvállalata volt a magyar titkosszolgálat. Mindez ország-világ szeme láttára, és érthetetlen volt, hogy az EU-t és a NATO-t ez – nyilvánosan – miért nem zavarja.
Néhány napja az első felkérdezés David Pressman amerikai nagykövettől hangzott el, aki az amerikai sajtóban elmondta, hogy Magyarországra (hivatalosan egy szövetségeshez) ellenséges területre érkezett. Úgy fogadták, mint egy ellenséget. Majd cáfolta Szijjártót, aki szerint Amerikának és a nyugati szövetségeseknek nincs közük ahhoz, ami Magyarországon zajlik. David Pressman elmondta azt, hogy az orosz terjeszkedés és annak támogatása, az ellenséges propaganda átvétele nem magyar belügy, ahhoz köze van Amerikának és a NATO-nak (a kettő között jelentős az átfedés).
De az amerikai nagykövet legfontosabb mondata az volt, hogy őt nem a magyar illiberális rendszer kultúrharca érdekli elsősorban, hanem a szomszédban zajló, éles fegyveres harc, s itt hangzott el a fontos mondat: Amerikát, a NATO-t és személyesen az amerikai nagykövetet is az érdekli, hogy milyen viszonyban van Magyarország Putyinnal. Majd hozzátette magyarázatképpen, hogy ebben a helyzetben nem lehet két oldalon állni, csak az egyik oldalon, és világossá tette: Magyarországnak el kell döntenie, melyik oldalon áll.
Ha az amerikai nagykövet ezt elmondja az amerikai sajtónak, akkor nyilván közölte Szijjártóval is, s az ilyen jellegű közléseket a diplomáciában komolyan kell venni. Egy nagykövet pontosan méri a szavakat, a mondatokat, a kifejezéseket. Ha az amerikai nagykövet választás elé állította az Orbán-rezsimet, akkor azt úgy kell venni, hogy Amerika (a NATO) állította választás elé Magyarország kormányát. Ez azt jelenti, hogy betelt a pohár, Amerika és a NATO egyértelmű választ akar, és előbb-utóbb ezt a választ ki fogja követelni. Véget akarnak vetni a pávatáncnak.
Most pedig, néhány nappal később, Gwendoline Delbos-Corfield francia zöldpárti EP-képviselő a brüsszeli városházán rendezett „Városok a jogállamért” nevű rendezvényen kimondta, amit már régóta vár Európa, hogy Magyarország konkrét veszélyt jelent az EU-ra, hiszen köztudott, hogy a magyar titkosszolgálatok szivárogtatnak Oroszországnak. Úgy fogalmazott: “Évek óta tudjuk, hogy a kormány szervei, a titkosszolgálatok az oroszoknak szivárogtatnak”. Ha évek óta tudják, miért hallgatnak róla, és miért nem tettek eddig semmit? Most, hogy már nyilvános, tesznek-e bármit?
Akárhogy is, a zöldpárti EP-képviselő most kimondta, megtört a jég, és erről egyre nyíltabban fognak beszélni. Ha Amerika és az EU egyeztet, Amerikához hasonlóan az EU-nak is ultimátumot kell adnia Orbánnak, hogy döntse el, melyik oldalon áll. Orbán minden jel szerint eldöntötte ezt, ő az oroszok mellett áll, ő az EU és a NATO ellensége. Az EU és a NATO eddig ezt eltűrte, engedte, hogy Orbán kétszínűsködjön, élvezze az uniós és a NATO-tagságból járó előnyüket, sőt azt az orosz érdekek védelmére és képviseletére használja fel. De ennek egyszer véget kell vetni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.