„AGGASZTÓAN NŐ AZ EU-S KILÉPÉS LEHETŐSÉGE” – HETTYEY ANDRÁS MAGYAR KÜLPOLITIKÁRÓL ÉS AZ ÉRZELMEK HATALMÁRÓL

HETI VÁLASZ / PODCAST
Szerző: VÖRÖS SZABOLCS
2023.02.02.

Merre tart Magyarország? Mik a magyar külpolitika kilátásai, van-e esély javítani az ország elszigeteltségén és visszanyerni a partnerek bizalmát? Abból az alkalomból beszéljük ezeket meg HetiVálasz podcastunkban, hogy Magyarország egy újabb fontos eseményen, a hétvégi cseh elnökválasztáson állt látványosan a vesztes jelölt oldalára. Műsorunk vendége Hettyey András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékének oktatója. A kérdezők: Ablonczy Bálint és Vörös Szabolcs.

Részletek a műsorból:

Magyarország úgymond a magyar érdekeket érvényesíti a külpolitikában. Mi ezzel a baj?

„Háború van. Minden, amit Magyarország tesz, háromszoros-négyszeres szorzóval bír most, mert ég a ház a szomszédságunkban. Békeidőben dolgok átcsúszhatnak, elfelejtjük – »kicsit kellemetlenkedtek a magyarok«. Egy évvel ezelőttig azt gondoltam, hogy nagy költsége ennek nincsen. Az Európai Unió jóindulatú konstrukció, különösen kis államokkal szemben megengedőbb. Nem nagyon láttam, hogy a magyar érdekek hol sérülnének markánsan. Ez az elmúlt egy évben megváltozott. Jogállamsági eljárás, Erasmus-Horizont esetleges elvétele, az elhúzódó magyar–EU megegyezés gazdaságra és inflációra gyakorolt hatása: elkezdtek megjelenni a költségei a magyar különutasságnak, és a háború miatt már Lengyelországot is elvesztettük. Ugyanakkor nem racionalizálnám túl a kérdést, mert elsősorban érzelmi elidegenedés van a Fidesz és az Európai Unió között. Magyarország akar is tüske lenni a köröm alatt, oda akar pakolni egy picit a többi európai országnak. Kapunk egyfajta figyelmet ezáltal. Mi vagyunk kontrollhelyzetben, hiszen ha mi akadályozunk, vétózunk, akkor mi irányítjuk az Európai Uniót arra a rövid időszakra. A kontroll pedig szorongáscsökkentő, nagyon jó érzés. Ráadásul minél kevesebb barátod van, annál fontosabb lesz az, akik megmaradtak. Milyen érzés lehet bemenni egy külügyi tanácsi ülésre – ahol ott van 26 ember egy állásponton – és egyedül maradni? Ezzel a kontrasztfóliával kell nézni Andrej Babiš támogatását meg a török, kínai vagy izraeli kapcsolatot: vörös szőnyeg van, tisztelet, kölcsönös együttműködés – kritika meg nincs.”

Ha elvárjuk a „tiszteletet a magyaroknak”, milyen alapon szólunk bele más országok dolgába?

„Retorikai szinten hihetetlen erős tudata van annak, hogy Magyarország kivételes ország, modellország, példaország, már-már az amerikaiakéra emlékeztető küldetésünk van. »Nekünk járnak a kivételek, mert mi megérdemeljük.« »Nem igazunk van, hanem igazunk lesz.« Ez áttevődik a külpolitikába: lokális kivételek leszünk, hallottuk Orbántól és Szijjártótól. A tusványosi beszédekben is benne van ez a sértett gondolat, hogy mi mindig többet adtunk a világnak, mint amit kaptunk: »Nekünk tartoznak, mi járjuk az utat és mögöttünk jönnek a többiek.« Ez lehet a válasz arra, miért engedjük meg magunknak, hogy beleszólunk, meg jobban tudjuk másoknál. A kivételezettségtudat nagyon érzékelhető, és az elmúlt években felerősödött.”...

ITT HALLGATHATÓ MEG, ITT OLVASHATÓ