A SZAKI FELEMELKEDÉSE AZ ELITBE – ÍGY SZORUL KI AZ ÉRTELMISÉG A LEGJOBBAN KERESŐK KÖZÜL

VÁLASZ ONLINE
Szerző: ÉLŐ ANITA
2023.02.01.

Meglepő társadalmi folyamat zajlik Magyarországon: az alkalmazott szakmunkások és betanított munkások közül az utóbbi években egyre többen kerültek fel a legfelső jövedelmi ötödbe, miközben értelmiségi csoportok kicsúsztak onnan. A Válasz Online a TÁRKI kutatása mellett két gyár és az állam által fizetett értelmiségiek példáján mutatja be az egyébként örvendetes folyamatot – vagyis azt, hogyan nőtt meg a legjobban teljesítő üzemekben dolgozó szakik jövedelme – és a negatív tendenciát, ahogy a tanárok, egyetemi oktatók alapbére becsúszik a szakmunkás minimálbér alá.

Ritkán fordul elő, hogy a kutató nem hisz a szemének. Huszár Ákossal most megesett. A magyar társadalom legmagasabb és legalacsonyabb jövedelmi ötödét vizsgálva azt találta, hogy a 2010-es évek végére a legjobban kereső húsz százalékban megnövekedett a szakmunkások, betanított munkások aránya, a legrosszabbul kereső húsz százalékában viszont egyre nagyobb súllyal jelennek meg értelmiségi csoportok.

A rendszerváltást megelőző időszak óta eltelt évtizedekben ezzel pontosan ellentétes folyamatok zajlottak Magyarországon. A felső jövedelmi csoportban folyamatosan növekedett a vállalkozók, a vezetők, illetve az értelmiségi csoportok aránya, a munkások viszont egyre inkább az alsó jövedelmi kategóriában koncentrálódtak. A legfrissebb adatok szerint megfordultak a trendek:

a szaki megérkezett a jövedelmi elitbe, az értelmiség meg a szegények közé.

A Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének kutatója szerint korábban is előfordultak már kétkezi munkások a legjobban kereső húsz százalékban, de 2015 és 2019 között a szakmunkások aránya önmagukhoz mérten jelentősen emelkedett, a betanított és segédmunkásoké pedig kiugróan megnőtt ezen a kategórián belül. A TÁRKI Társadalmi riport 2022 című kötetében megjelent tanulmányában kimutatta, hogy a 100 legtöbbet kereső között még mindig az alsóbb szintű vezetők és értelmiségiek jelenléte (32) a legerőteljesebb, őket követik a felsőszintű vezetők és értelmiségiek (22), de a vizsgált időszakban körükben csökkenés figyelhető meg. A kiesők helyére pedig jönnek a kékgallérosok, a szakmunkások (19) és a segéd- és betanított munkások (13).

Mindez megvilágíthatja annak a társadalmi mozgalomnak a mozgatórugóit, amit a pedagógusok, egyetemi oktatók és kutatók részéről látunk saját helyzetük javításáért. A pedagógusok egy éve tartó sztrájkhulláma nem pusztán jövedelmi forintokról, 10-20 százalékokról, hanem a társadalmi lecsúszás elleni fellépésről szól. A tanárok tiltakozásának jelképe sem véletlenül a korábban inkább szakiviseletnek számító kockás ing. (Ahogy Klinghammer István akadémikus, korábbi államtitkár egy Magyar Nemzetnek adott interjúban kifogásolta: „Borotválatlan, kócos, kockás inges tanári kar grasszál.”)...

ITT OLVASHATÓ