2023. január 2., hétfő

ZSARNOKSÁGBAN - NEM MUSZÁJ HŐSNEK, DE AJÁNLATOS RENDES EMBERNEK LENNI, AVAGY ÉLETÜNK AZ AUTOKRÁCIA MINDENNAPJAIBAN

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: MAJTÉNYI LÁSZLÓ
2022.12.22.


.
..Néhány dolgot előre kell bocsátanom. A magam részéről a NER-t, ezt az önmagát, valódi természetét gátlástalanul hamis nemzeti halandzsával leplező nyúlós zsarnokságot, mert egy szabad és demokratikus országban szeretnék élni, még a grízes tésztánál is jobban utálom. Sőt, Bibó nyomán dúvad államnak tartom, amelyet – ha eljön az ideje – minden megnyilvánulásával együtt kell felszámolnunk. Azt is meg tudom mondani, szerintem melyik a NER-autokrácia kezdőnapja. Arra a régi napra gondolok, amikor az Országgyűlés röviddel az első kétharmadot követően Rogán Antal egyéni képviselői indítványa alapján, az Európa Tanács majdnem jóváhagyásával (Trócsányi miniszter alkudta ki ezt később Thorbjørn Jagland főtitkárnál) elfogadta a hozzáértő és jóérzésű szakemberekben undort keltő két médiatörvényt. Az áttörést magát a nagyközönség eleinte még nem feltétlenül láthatta. Szerintem tehát, Kis János terminusával, az autokratikus áttörés már akkor, még 2010-ben megtörtént, amely felelősségben az Európa Tanáccsal a szöveget csak kozmetikázó, a felülvizsgálat munkáját el nem végző, akkor még független Alkotmánybíróság is osztozik.

Nem arról van szó, hogy a skandinávok vagy az ausztrálok jobbak lennének nálunk. Nem az emberek, a rendszerek különböznek. Minden tartalmi értelemben alkotmányos állam egyfelől, továbbá az autokrácia összes válfaja másfelől abban különböznek, hogy az elsőben rendszerint a közéleti erényesség, a másodikban pedig gyakorta a becstelenség a kifizetődő, sőt elvárt emberi magatartás. Ebből következik az is, hogy a normális világban a morálisan semleges egyéni döntések az autokráciában gyakran súlyos erkölcsi dilemmát hordoznak, a morális jó a személyes érdekkel szembekerül, a helyzet inkább a kisebbik rossz és a rossz közötti választást kínálja fel, ezzel szembefordulni már legalább Don Quijote-izmus.

Üzleti alapon vagy akár meggyőződésből nemzethy-konzervatív-forradalmi lelkülettel lehetséges a diktatúrát támogatni, esetleg reformálni; szellemet plántálni sáncai közé. De nem illendő. Helytelen.

Akadtak pozitív példák is. Mindenképp szeretném éppen itt leírni, a mostani Magyarország honleányának, a személyes vállalást tekintve bátor és magányos küzdelmet vívó Ferenczi Krisztinának a nevét, megköszönve az Orbán család vagyoni titkainak közérdekű feltárását. Nagyszerű újságírói teljesítményének emlékét kötelesség őriznünk.

Hogy valójában mi folyik itt, ez mára, állítom, a tájékozott elmék számára aligha kétséges.

Annak igazolásaként, hogy idefent már nem lehet jóhiszeműen pro-Orbán beszélni, csak a két legfrissebb idei bizonyítékaként említem Orbán tusványosi náci, „fajkeveredés” elleni beszédét és a most hatályba lépett, az eddigieknél is elvetemültebb kilencedik alaptörvény-módosítást (amely a köztudatba nem ok nélkül homo- és transzfób, valamint az információszabadságot tovább csonkoló szabályaival került be), holott, jó, ne hirdessünk eredményt, ha lehet, még ezeknél is súlyosabb az, hogy teret nyit a katonaság fegyvertelen tüntetők elleni majdani bevetésére. Még ha igaz lenne is a képzelgés, hogy a Karmelitában őrzik az ottaniak tévedhetetlenségét garantáló Szent Grált, az akkor sincs rendjén, hogy ez a Putyin-rajongó „keresztény” rubeljobboldal a dollárbaloldal által galádul megtévesztett derék magyar emberekkel szemben a katonaság bevetésével kacérkodik. A dolog súlyát mutatja, hogy az angol forradalom (sokan innen számítják az újkort) még ennél kevesebbért is akasztott. A király főtanácsadóját, Strafford grófját2 (kétes bizonyítékok alapján) azzal vádolták, hogy a forradalmi Londont és Angliát az írországi hadsereg bevetésével akarta térdre kényszeríteni. Csupáncsak ezért 1641-ben Londonban a grófot egy zsinórra fölkötötték.

A rendszer megítélése tekintetében tehát álláspontom az Orbán-rendszer radikális – szerintem inkább realista – kritikusai közé sorol. E rendszer lépésről lépésre haladó reformját, humanizálását sem célravezetőnek, sem lehetségesnek nem látom, legfeljebb jó esetben öncsalásnak. Ennek alapján amíg az elittel szemben szigorúbb, ám az átlagos polgárok iránti elvárások terén már korántsem vagyok radikál. A társadalmi hierarchiában lefelé haladva evidensen egyre megértőbb magatartást helyeselnék...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.