Szerző: KÉRI LÁSZLÓ
2023.01.30.
Merthogy eme önképet még azzal is megtoldotta, hogy Nyugaton ez nem így van, mert ott mindent kénytelenek alárendelni annak az érdekrendszernek, amelynek következtében csak egyetlen vélemény jelenhet meg, amely viszont minden ízében háborúpárti. És ennek a szörnyűséges monstrumnak engedelmeskedve viselkedik itthon is az onnét megfizetett, de a mi hazánkban aknamunkára berendezkedett ellenzék. Egyszóval, nemcsak a dollárbalodal, hanem a dollármédia üldözöttjeiként is kénytelenek vagyunk szakadatlan harcokban megvédeni a magunk szuverén, független és a tömbök közötti halálos versengésektől megmenekülni készülő nemzetünk tájékozódását.
Ezt nyilatkozta ez évi első hónapunk legutolsó péntekén a magyar kormányfő a szokásos rádiós monológjában. (A pénteki rádiómonológ ide vonatkozó percét a 17-18. perce közötti részében lehet élőszóban is meghallgatni.)
Kétségtelen, hogy ez az okfejtés a maga minőségében páratlan politikai bravúr, hiszen egyetlen mondatnyi bekezdésben sikerült elmarasztalni és megbélyegezni a Nyugatot (ami ugye maga a kártékony Brüsszel), szédelgőn feldicsérni a saját kormányzati gyakorlatot és egy mozdulattal lehazaárulózni az ellenfeleit, akik lényegében nem mások, mint az idegen érdekek fizetett ügynökei. Kész csoda, hogy még szabadlábon járkálhatnak. Most még. De miheztartás végett jó, ha tudják, hogy mi pontosan felderítettük a hátterüket, és fillérekre beazonosítva ismerjük ezt a kriminális mivoltot.
Külön szerencse e vészjóslóan tragikus helyzetben, hogy Magyarország már 2010 után nemzeti kezekbe vette az itteni média irányítását, ugyanis: azé az ország fölötti uralom, aki képes a keze között tartani a médiát, s ezzel együtt az ország gondolkodásmódját. Mindezt már a Másik Orbántól tudhattuk meg, aki főnöke előtt két nappal értékelte imígyen a jelen hazai helyzetet. S az utóbbi időben szinte szokássá vált, hogy a Másik Orbán lett az Egyik – és az EGYETLEN – Orbán vázlatos gondolatainak részletes kifejtője.
(További részletek: itt, itt, itt)
Jámbor elemzőként kénytelenek vagyunk a kétféle álláspontot azonos kútfőből eredő meglátásként értelmezni, ezért a két állítást úgy dekódoljuk, mint amelynek a közös tanulsága nem nagyon lehet más, mint az, hogy az áhított sokszínűséget is az szolgálhatja a legjobban, ha az ország elsöprő többségének a legfontosabb kérdésekről nemcsak az ismerete, nemcsak a tudása, hanem még a véleménye is ugyanonnét származik: a Kormányfői Bölcsességből. Azaz, a sokszínűség magát a kormányfői mondanivalót jelentheti.
Január ebben az ügyben példás egyöntetűséggel mutathatta meg ennek az egységnek a méreteit. A kormány hivatalos megszólalói meghirdették, hogy a magyar nép 97 százalékban ítélte el a szankciós politikát, s ezt a győzelmi jelentést pillanatokon belül az utcákon is viszontláthattuk – óriásplakátok formájában. S nem kellett túl sokat várnunk arra sem, hogy vezető kormányzati politikusok minderre már úgy hivatkozzanak, mint mindenki által ismert és elismert tényre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.