Szerző: LITERA.HU
2023.01.15.
Tamás Gáspár Miklós filozófus, esszéíró, 1990-94 között országgyűlési képviselő, a Kádár-kori demokratikus ellenzék egyik oszlopa 74 éves volt.
Családi hátteréről („Óriási szerencséje volt a családomnak, hogy bár a szüleim előtt nyitva állt a politikai 'karrier', mégse törekedtek rá.”), erdélyi gyerek- és fiatalkoráról („Ott virrasztottam Nietzsche fölött, hogy vajon Nietzschének van-e igaza, vagy az Újtestámentomnak. Az ilyen töprengéseket ismerjük a XIX. századi regényekből, ahol ezeken kínlódtak égő szemű ifjak a felleghajtó köpönyegükben az almafák alatt: ezek a kérdések foglaltak le engem is.”), a '68 utáni teljes dezillúzióról a Literának a 2021-es Nagyvizit-interjúban mesélt (ennek első része itt, a második pedig itt olvasható).
1978-ban Magyarországra költözött, és ahogy lapunknak mondta: „Én nem Budapestre, hanem a budapesti demokratikus ellenzékbe érkeztem.” Ennek meg is lettek a következményei: nagyon rövid ideig taníthatott, egyetemi állásából azonban politikai kiállása miatt eltávolították, továbbá publikálási tilalommal sújtották, útlevelét bevonták. A 80-as években megannyi fontos ellenzéki esemény, megmozdulás, folyamat lényegi szereplője volt a szamizdat Beszélőtől az 1985-ös monori találkozóig. A budapesti ellenzék független jelöltjeként egy pesti kerületben 1985-ben elindult volna a választáson, de szabálytalan és erőszakos hatalmi eszközökkel elérték, hogy neve ne kerülhessen fel a jelöltlistára. 1988. március 15-én a Kossuth-szobor talapzatán Kádár János távozását követelte, ugyanezen év májusában részt vett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának szervezésében, majd novemberben az SZDSZ megalapításában. 1990-94 között az első szabadon választott parlamentben országgyűlési képviselő. A rendszerváltás és a rákövetkező évek-évtizedek egyik meghatározó, megkerülhetetlen, előbb konzervatív-liberális, majd egyre inkább baloldali hangja volt.
Volt a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa, 2007 után pedig a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszora. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2020-ban a Budapest díszpolgára címet, 2022-ben a Baumgarten-díjat kapta meg.
Könyvként publikált művei közül a Törzsi fogalmak I-II. és az Antitézis sokat és igen széles körben hivatkozott munkák. Utóbbiról az alábbiakat mondta a Literának:
„Az Antitézis válogatás húsz év elméleti munkáiból, zömüket Sipos Balázs fordította angolból magyarra, ő válogatta és szerkesztette az egészet. Nagyszerűen. A könyv – jó értelemben – sokkolta a közönséget, mert marxizmuson a legtöbben csak az antikapitalista elégedetlenséget és az (amúgy indokolt) egalitárius megbántottságot értik, illetve az előző rendszerben népszerűsített 'materializmust', azaz itt a gazdasági determinizmus legegyszerűbb formáját tekintik marxizmusnak, néha még úgy is, hogy – mint a rágalmazók immár hét-nyolc nemzedéke – föltételezik: minden 'nemes gondolat' mögött Marx 'anyagi érdeket' sejdített, ami persze a kudarcos történelmű nemzetek meggyőződése, amivel vereségeiket magyarázzák (a mindenkori ellenfélnek több a pénze, azért nyer) és cinizmusukat mentegetik. És akkor a könyvemben szembe kell nézniük a marxi hagyománnyal, amelynek ehhöz persze semmi köze. Az önzést nem mentegeti, hanem magyarázni szeretné, mint Platón és Arisztotelész óta oly sokan kísérleteztek vele. Miért homályos a tudatunk? Miért követjük el folyton ugyanazokat az erkölcsi hibákat? Miért ismerünk el hamis tekintélyeket? Hiszen látni való, hogy ez nem 'természeti szükségszerűség', a kivételek száma elég nagy. És mégis.”
Folyamatosan nagy figyelmet magára vonzó, szépirodalmi értékű publicisztikájával a magyar sajtóvilág minden demokratikus felfogású szegletében megjelent – 70. születésnapjára a Mérce közölt ezekből alapvető válogatást.
A Literán a már említett Nagyvizit-interjú mellett számos cikket publikált, 2013-14-ben a portál 2flekken rovatának szerzője volt, 2021-ben a hónap szerzője, megjelentettük az Iskola a határon 1977-es Kritérion-kiadásának utószavát, írásait az új aszkézisről, az egyenlőségről, háromrészes esszét az értelmiségről mint történelmi problémáról, részleteket a könyveiből, melyekről bírálatok is születtek, és további esszéket.
Fájdalommal búcsúzunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.