Szerző: BECK GYURI
2023.01.18.
"Sokfele megfordulok. Sok pedagógussal találkozom. A kistelepülési napközis nevelőtől az egyetemi oktatóig. Figyelem és próbálom megérteni őket. Sokfélék. A változásokat is sokféle módon tükrözik le. Egyéniségüket, élethelyzeteiket megértve típusok körvonalazódnak számomra. Íme pár szubjektív kategória, amit ma tipikusnak vélek. Ma, a változások idején.
Z. mindig jó tanár volt. Érdekli a szakma, a gyerek, a módszertan. Fő célja, hogy a gyerek ne bemagolja, hanem megértse, amit kell. Következetes, hazugságot, megalkuvást, protekciót nem bír, nem tűr. Jól akarja csinálni. A gyerekek jövője miatt. Nem bír az oktatásba más szempontokat beemelni. Szót emel hát. Hogy nem jól van így. Egyedül marad. A többiek csak a folyosón, titkosan értenek vele egyet. Felmond. Elmegy másfele, mindegy hova, de ebben nem tud, nem akar részt venni. Kicsit belehal. Mert belül mindörökké pedagógus marad.
P. ambiciózus volt. Sokáig. Mindig a jobbra törekedett. Akart eredményesebb lenni. A közeg, amibe került, a tantestület bedarálta. Kreativitás csak ott van, ahol értékelik. Hát ott nem értékelték. Az új igazgató meg pláne nem. Egy darabig még a csukott tanteremajtó mögött próbálta élvezni a tanítást. Ő is meg a gyerekek is. De túl fontos volt neki a gyerek. Sokat konfrontálódott az iskolavezetéssel, kollégákkal. Akiknek a gyerek öröme másodlagos. Sőt nem is érdekes. Ma már őt sem érdekli különösebben. A tanáriban félrehúzódik, bezárul. Véleménye van, de megtartja magának. Épp csak annyit tesz, amennyit muszáj. Csak annyit. Az osztályába tartozó gyerek a szünetben már nem érdekli. Az már nem az ő dolga, hanem az ügyeletesé.
B. sosem volt különösebben kiemelkedő pedagógus. Az átlagnál picit eredményesebb tanuló volt, így továbbtanult, és a kis vidéki iskolában lett tanító. Szülei, a falu büszkék voltak rá. Visszament oda, ahol ő is tanult. És tanít. Ugyanúgy, mint ahogy őt tanították. Az innovációk sosem érintették meg. Egyetlen szakmai élménye máig a szakdolgozata volt. Pedig sok éve már ennek, de ma is gyakran emlegeti. Újságot, könyvet nem olvas. A szappanoperákat szereti a tévében. Erről beszél legszívesebben. Kollégákkal és gyerekekkel is. Gyöngybetűkkel írja be a naplót. Neki mindegy, mi van. Megcsinálja, amit kérnek tőle. Nem izgatja fel, ha a következő tanévben az ellenkezőjét kell tennie. Végrehajtó típus. Ha kell, imádkozik, ha kell, meditál. Neki nem kell etikai kódex, e nélkül is tökéletesen alkalmazkodik a rendszerhez. Minden rendszerhez. Szót emelni bármiért? Ugyan! „Eldöntik ott fent, amit kell, kicsi vagyok én ehhez” – mondja.
K.-t már nem érdekli az egész. Lehetősége azonban nincs más. Bemegy, és letudja az óráit. Utálja az egészet. Gyerekestül, kollégástul, rendszerestül. Anyagi gondjai vannak. Továbbtanuló gyerek, hitel. Gyakran nézi a karóráját napközben, alig várja az egy órát, és megy, pénzt keresni. Máshova. Feketén. Nem szól semmiért. Mindent kiszolgál. Mindent elfogad. Megkeseredetten gyűri egymás után a napokat. Pozitív élménye nincs. „Ezekkel?” – legyint keserűen.
T. még mindig gyúrja. Hiszi, hogy a körvonalazódó rendszer ellenére tudja úgy tenni a dolgát, mint eddig. A szakma a kisujjában van, szakfelügyelő legyen majd a talpán, aki megfogja. A baj csak az vele, hogy nyíltan kritizál. Ezért veszélyes. Veszélyezteti a kevésbé tehetséges igazgatóját is. Bár remek versenyeredményeket hoz, valahogy kordában kell tartani. De túl okos. Túl olvasott. És túl bevállalós. Még a tüntetésekre is elmerészkedik. Még bírja. Mert messze előrenéz. Az etikai kódex majd megfogja. Az majd beállítja a sorba. Mert mindenkin lehet fogást találni. Előbb-utóbb.
D.-nek most jött el az ideje. Ő teljesen új típus számomra. Eddig nem volt különösebben kiemelkedő semmiben, most ez a magyarság vonal jól jön neki. Meglovagolja. A jegyzetfüzetén rovásírással van a neve. Öltönyét Bocskai-kötésesre cserélte.
Azt viseli az ünnepségeken. Túlteljesít. Fontoskodik. Történelmi gyökereket emleget mindig. Erkölcsöket. Szittya magyar értékeket. Szinte minden iskolában felbukkan ez a típus. Egyikük 2 m átmérőjű kokárdát készít az iskola homlokzatára március 15-én. Mindjárt kettőt. A másik, máshol, önszorgalomból feldolgozza az ősmagyar legendákat a gyerekekkel, még verseket is írat hozzá, kiállítást szervez ezekből az iskolában. Rögtön a Wass Albert életéről szóló
plakátbemutató után, amit szintén ő szervezett. Más Magyarország térképét rakja ki a gyerekekkel terményekből. Technokollal ragasztották egymás mellé a búza- és kukoricaszemeket. A folyókat mákkal jelölték. Megint más Horthyt élteti. Mert az volt jó idő. Ott volt rend. Akkor még elvált az ocsú a búzától. Vérmérséklet kérdése, ki meddig megy el. Nincs határ, mindent lehet. Hiszen amit lehet nagyban, az jogosít kicsiben is. Zsidózás, buzizás, kommunistázás, cigányozás, gárdista stílusú vagy magyaros öltözködés, mind belefér. Ők azok, akik hangosan pártolják a szegregációt. Üdvözlik az iskolarendőrséget. Zseniális ötletnek tartják az iskolaköpenyt. Akiknek lennének még ötletei a rendteremtéshez. Eddig nem jártak templomba, de most minden vasárnap az első sorban ülnek. A modern pedagógia módszereit nevetségesnek tartják. Boldogan várják a régi rend útmutatásait.
M.-et felhívom néha. Számomra ő az igazi pedagógus. Tudása, kiapadhatatlan kíváncsisága, bölcsessége és gyerekszeretete mindig feltölt. Mindent követ, mindent tud. Véleménye útmutatás is. Sokat megélt már. Most örül, hogy távol maradhat. Hogy már befejezhette a harcot. Mert már nyugdíjas. De szorong, félti a gyerekeket. Félti a jövőt.
Persze tudom, még sok más típus is van. Sokakról lehetne még írni. Én most a változások hatására változókról írtam. Amit én érzékelek. Mert a változások tükröződése is fontos a pedagógusszemélyiségben. Hiszen a pedagógus a minta. A gyerek számára. Kérdés, hogy a fenti típusok megtestesítői vajon milyen hatással vannak rájuk. A rejtett tantervben érzékelhető üzenetek hogyan csapódnak le a tanítványaikban? Milyen lesz majd a kezünk között felnövekvő nemzedék?"
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.