Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2023.01.17.
Kommunista volt.
Talán ez is mutatja legjobban nagyságát halála után, hogy ezt az apró jelzőt alig bírta bárki is odabiggyeszteni a neve mellé. Pedig hát nem bonyolult, kommunista volt. De mégis,
a ciki kommunista mindenkinek fontos volt annyira, hogy megemlékezzen rá (kivéve, akinek nem). Régi szabadságharcos? Dehogy régi, igazán, tökéletesen mai. 74 évesen is maibb volt sok, a mai politikával bíbelődőnél.
Konzervatív-liberális gondolkodó? Volt korábban, de ő ízig-vérig kommunista lett, és így elkötelezett a szabadság mellett, sőt, leginkább így, és leginkább az igazság mellett. Nincs ellentmondás. Hogy szabadság és kommunizmus létezhet egyszerre, az természetes mindenkinek, aki tovább lát a történelemben a pártállam borzasztó tettein. Amelyeket egy igazi kommunista, így TGM se tagadott.
Apánk volt
Ha nem lett volna TGM, ma nem lenne Mérce ebben a formában, és nem lenne ezen keresztül egy csomó minden, ami van ma a baloldalon. Az, hogy TGM annak idején egy kis blognak adta oda írásait, amelyeket bárhol máshol publikálhatott volna, és sokszor annyian olvasták volna, iszonyatosan sokat segített a Mércén. De segített a politikának ezen a vidékén mindenkinek, aki kérte. Végezte a dolgát, mint családfő.
Tegnap este próbáltam megszámolni lefekvés előtt, hányszor szakított a Mércével rövidebb-hosszabb, kölcsönös bocsánatkérésig, vagy inkább nagylelkű megbocsájtásig tartó időre. Úgy kértük fel az első cikkre, hogy nem ismertük, de ő írt, és aztán egyre többet. Eljött a Mérce szülinapjára, amit nem is gondoltunk volna. Együtt ittunk, és láttuk táncolni. És csak írta és írta végtelen mennyiségű kritikáját. Elképesztő megtiszteltetés.
Bevallom, én mindig féltem tőle. Két ember van, akiktől nagyságuk miatt féltem, és nem tudtam megejteni azokat a beszélgetéseket, amiket meg kellett volna. Gazsi és Setét Jenő. Pedig mennyit tanulhattam volna, és mennyit tanultam így is tőlük...
Konzervatív-liberális gondolkodó? Volt korábban, de ő ízig-vérig kommunista lett, és így elkötelezett a szabadság mellett, sőt, leginkább így, és leginkább az igazság mellett. Nincs ellentmondás. Hogy szabadság és kommunizmus létezhet egyszerre, az természetes mindenkinek, aki tovább lát a történelemben a pártállam borzasztó tettein. Amelyeket egy igazi kommunista, így TGM se tagadott.
Apánk volt
Ha nem lett volna TGM, ma nem lenne Mérce ebben a formában, és nem lenne ezen keresztül egy csomó minden, ami van ma a baloldalon. Az, hogy TGM annak idején egy kis blognak adta oda írásait, amelyeket bárhol máshol publikálhatott volna, és sokszor annyian olvasták volna, iszonyatosan sokat segített a Mércén. De segített a politikának ezen a vidékén mindenkinek, aki kérte. Végezte a dolgát, mint családfő.
Tegnap este próbáltam megszámolni lefekvés előtt, hányszor szakított a Mércével rövidebb-hosszabb, kölcsönös bocsánatkérésig, vagy inkább nagylelkű megbocsájtásig tartó időre. Úgy kértük fel az első cikkre, hogy nem ismertük, de ő írt, és aztán egyre többet. Eljött a Mérce szülinapjára, amit nem is gondoltunk volna. Együtt ittunk, és láttuk táncolni. És csak írta és írta végtelen mennyiségű kritikáját. Elképesztő megtiszteltetés.
Bevallom, én mindig féltem tőle. Két ember van, akiktől nagyságuk miatt féltem, és nem tudtam megejteni azokat a beszélgetéseket, amiket meg kellett volna. Gazsi és Setét Jenő. Pedig mennyit tanulhattam volna, és mennyit tanultam így is tőlük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.