„HIÁBA NYUGTATTAK BENNÜNKET SZOVJET KOLLÉGÁINK AZZAL, HOGY ROSSZABB NEM JÖHET. JÖTT”

NÉPSZAVA
Szerző: HEIMER GYÖRGY
2023.01.22.

Köves András soha nem volt befolyásos, magas rangú politikai vezető, mégis sokat látott a világból, hol az ötvenes években a magyar-orosz Gorkij iskolában, hol később, Moszkvában szolgáló diplomataként, majd a nemzetközi gazdaság elemzőjeként. Másfél évtizede, amikor nyugdíjasként már végleg abbahagyta gazdaságkutatói munkáját, elővette édesanyja dokumentum-hagyatékát, s megírta családtörténetét.

Nemrég második kiadásban jelent meg az Anyám és két apám című könyve: zsidó gyökerű, kommunista hitvallású szüleinek élettörténete, kiegészítve saját fiatalkori élményeivel. Miért tartotta fontosnak a második kiadást?

Apám, dr. Fuchs Pál épp most 80 éve a Don-kanyarban tűnt el odahurcolt fegyvertelen munkaszolgálatosként. Ügyvéd és a szociális igazságtalanságokra érzékenyen reagáló közíró volt. Péter Pál néven verselt is. Nevelőapám, Köves András, akit minden jelző nélkül apámnak tekintettem – soha nem jutott eszembe, hogy „nevelő” –, a háború előtt csatlakozott az illegális kommunista párthoz, a felszabadulás után felelős posztokon dolgozott, volt szakszervezeti főtitkár, berlini, majd berni követ, aztán 1962-ben bekövetkezett haláláig az Állami Biztosító vezérigazgatója. Anyámnak kétszeresen is köszönhetem az életem. Bátorsága, esze, mindenkori helyzetfelismerése nélkül aligha sikerült volna kettőnknek Budapesten átvészelnünk a zsidóüldözést és az ostromot. Anyám később, 1955 és 1992 között a Magyar Nemzet újságírója volt, a lap levelezési rovatát vezette. Szüleim sorsa az enyém is, de van saját történetem is, ez utóbbit emeli ki a második kiadás...

ITT OLVASHATÓ