Szerző: BOD PÉTER ÁKOS
2023.01.06.
Az euróövezet Horvátország belépésével 2023. január elsején húsztagúra bővült. A világgazdasági részaránya a bruttó hazai termékkel mérve 2021-es adatok szerint 11,9 százalék, ez az Egyesült Államok és Kína után a harmadik helyet jelenti; a világ külkereskedelmében elfoglalt aránya 14,8 százalék, ami Kína után a második, jóval felülmúlva az amerikai részesedést; a lakosok száma 343 millió volt.
Ezeken a méreteken Horvátország a maga 3,9 milliós lakosságával, 58 milliárd euróra tehető GDP-jével (2021) csak árnyalatnyit változtat. Annál nagyobb az esemény jelentősége a horvát gazdaságra és társadalomra nézve, különösen azzal, hogy Horvátország az euróövezet mellett most a schengeni övezetnek is tagja lett. Az árukereskedelemtől és főleg turizmustól ennyire függő ország számára mindkettő nagyon várt fejlemény, ami javítja az üzleti klímát, valamint szimbolikusan is közelebb viszi az országot az európai maghoz.
Az esemény a térségünk számára is fontos, nekünk különösen. Idéntől az euró immár négy szomszédunk (Ausztria, Szlovénia, Szlovákia és most már Horvátország) fizetőeszköze. Az euró átvételét ambicionálja Románia is, de a belépés úgynevezett maastrichti feltételeinek teljesítéséhez még szükségesnek látszik néhány év. Bulgária esetében gondot okoz a 2022-es infláció, noha egyéb mutatók – főleg az irigylésre méltóan kedvező államadóssági hányad és költségvetési egyenleg – láttán erős a remény, hogy 2024 januárjában a klub huszonegy tagúra bővül.
Ezt a folyamatot Magyarország kívülről szemléli. Persze pontosítani kell, hogy mit is értünk Magyarországon. Az Eurobarometer felmérései és más közvélemény-kutatások szerint a magyar polgárok kétharmada szeretné az euró átvételét. Az üzleti körökben készült felmérések hasonlóképpen azt mutatják, hogy a többség előnyösnek venné a csatlakozást. Csak a kormányzat látja másként.
Az euró társadalmi támogatottsága egyébként nincs meg mindenhol: az euróövezet létrehozásában a dán kormány is benne volt, majd népszavazáson szűk, ám vitathatatlan többséget kapott az elutasítás. Így azóta fennáll az a különös helyzet, hogy a dán korona megmaradt, de árfolyamát az ERM II elnevezésű árfolyamrendszeren belül az euró árfolyamához kötik. A rögzített árfolyamrendszer technikai ügynek hangzik, ám azt is jelenti, hogy a dán esetben elesik a saját valuta megtartása mellett felhozható egyetlen érdemi gazdasági érv, miszerint a nemzeti fizetőeszköz módot ad az önálló monetáris politika folytatására a saját kamatláb-megállapítás, versenyképességi célú árfolyam-leértékelés révén. A dánok azonban tudják, hogy kis, nyitott ország esetében a pénzügyi szuverenitás illúzió. A dán korona együtt mozog az euróval, az embereket, az üzletet nem terheli árfolyamkockázat. Megmaradnak persze a praktikus gazdasági hátrányok, a pénzváltással járó kellemetlenségek, de a dánok elég tehetősek ahhoz, hogy elviseljék a tranzakciós költségeket. Így hát megtartják a koronabankjegyeket (amelyeket a csökkenő készpénzhasználat miatt már nem is otthon, hanem Franciaországban nyomtatnak), rajtuk a dán hidak látképével.
Az euróra való áttérésnek nincs kellő társadalmi támogatottsága Svédországban és Csehországában sem. A dán, svéd, cseh ügy azonban más, mint a mienk. Ebben a vonatkozásban is más, hiszen az említett három esetben a kormányzat felismerte a gazdasági észszerűség szempontjait, de azokat félretette a közvélemény ismeretében, nálunk viszont vitathatatlan demokratikus többsége lenne az euró átvételének. A gazdasági érvek zöme is amellett szól, hogy a közepesnél kisebb méretű magyar gazdaság legyen szerves része a világ második legnagyobb gazdasági-pénzügyi tömbjének. A valutaövezeti csatlakozás szakmai vonatkozásairól egyébként élénk vitákat lehet folytatni, mint ahogyan több hullámban ezek a viták szakfolyóiratok hasábjain le is zajlottak 2002 és 2020 között, cikkek és disszertációk sokasága született az ügyben. Ám a mai magyar helyzet lényege két pontban összefoglalható:
1. nincs kormányzati szándék;
2. nem teljesülnek a belépési feltételek – és ez utóbbi további nagy különbség a svéd vagy a cseh esethez képest.
A két pont között van oksági kapcsolat: ha egy nagy jelentőségű pénzügyi reformot nem kíván végrehajtani a kormány, akkor az európai közös fizetőeszköz átvételéhez szükséges számszerű feltételek csak úgy maguktól nem teljesülnek egykönnyen. Láthattuk az euróövezet bővülésének eddigi történetén, hogy hol több, hol kevesebb, de inkább több erőfeszítést kellett tenniük az új tagállamoknak, hogy az EU-tagság elnyerését követően bejárják az euróhoz elvezető utat is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.