EGYETEMI AUTONÓMIA VAGY PÁRTÁLLAMI ALAPÍTVÁNYOK?

444.HU
Szerzők: GÁBOR GYÖRGY–SÜKÖSD MIKLÓS
2023.01,15.

Orbán felsőoktatási elképzelése szemben áll a magyar nemzeti érdekkel, és az ezeréves, európai keresztény hagyománnyal, az autonómia és az akadémiai szabadság értékeivel is.

Az egyetemes tudást kereső oktatási és tudományos intézmények (egyetemek, azaz universitasok) azért válhattak a nyugat-európai fejlődés motorjává, mert oktatási és tudományos autonómiára épültek. Az egyetemi autonómia évszázadai adtak teret a tanszabadság és az oktatási szabadság kiteljesedésének, amely aztán a nyugati világ példátlan bölcsészeti, természetttudományos és technikai fejlődéséhez vezetett. A nyugati világ a 12. századtól ezért hagyhatta állva az addig tudományos tekintetben nála fejlettebbnek mondható, de minimum vele azonos nívón létező muszlim világ tudományosságát.

Amikor az egyetemi autonómiát a középkorban sérteni próbálta egy-egy világi vagy egyházi hatóság, a beavatkozást kivétel nélkül hangos botrány követte: kivonulás, sztrájk, más városba való áttelepülés (ami az eredeti városi hatóságot komoly bevételi forrástól fosztotta meg) és így tovább. Az egyetemi autonómia, minden sikeres tudományos tevékenység és oktatási forma alapfeltétele Európában a középkortól kezdve meghatározó és irányadó maradt.

A tudományos szabadság (libertas scholastica vagy libertas scholarium) régi, az egyetemi testületek és tagjainak szabadságjogát rögzítő jogi kifejezés. Olyan jogi privilégiumokra utal, amelyek az egyetem teljes önállóságát hivatottak biztosítani. Az első, egyházi fenntartású egyetemeken az autonómia-törekvéseket a pápai hatalom nem csak a világi, városi hatalmakkal szemben védte és óvta, hanem még a helyi püspökökkel és azok képviselőivel, a kancellárokkal szemben is. Az egyetemek rendelkeztek a testületi ellenállási joggal, amely súlyosabb esetekben az oktatás felfüggesztését, vagy a városból való kivonulást jelentette. Sokat elárul, hogy a francia hatóságokkal, magával a királyi rendőrséggel megesett súlyos konfliktust követően a párizsi egyetemi tanárokat és hallgatókat éppen a „szabadság és nyugalom” (libertas et tranquillitas) jelszavával és garanciájával igyekszik Angliába csalogatni III. Henrik angol király már a 13. században.

Mai európai egyetemeink erre a történelmileg megalapozott autonómiára épülő tudományos szabadság otthonai. Közel ezer évbe telt, mire ide jutottunk. Az akadémiai szabadságra utaló első dokumentum az 1088-ban alapított Bolognai Egyetemtől (az első európai egyetemről) származik. Aztán 1155 körül az Authentica Habita (más néven Privilegium Scholasticum) akadémiai oklevél már garantálja a kutatásra, tanításra induló tudósok akadálytalan mozgását számos más joguk és kiváltságuk mellett. A kibontakozó tudományos szabadságra, az oktatás és a kutatás szabadságának feltétlen és elengedhetetlen igényére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy épp a középkori egyetemek falai között fogalmazódik meg a kettős igazság (duplex veritas) elve. Ez az ész, a ráció, a filozófiai gondolkodás szabadságát biztosította a hit és a teológia korábban mindent felülíró igazságaival szemben. Az akadémiai szabadság az évszázadok során fokozatosan terebélyesedett és intézményesült az európai humanizmus és a reneszánsz, a felvilágosodás és a reformáció, a racionalizmus és a liberalizmus hatására. Éppen az autonómia és az akadémiai szabadság jelenti a nyugati egyetemi hagyomány középpontját és lényegét.

Miért lett aktuális hirtelen mindez Magyarországon? Az Európai Bizottság javaslatára a közelmúltban 25 európai uniós tagállam kormánya úgy döntött: az Orbán-kormány által nemrég alapítványokba kiszervezett egyetemeket nem engedik részt venni az uniós közpénzből finanszírozott európai oktatási és kutatási programokban.

Az Európai Bizottság azért hozta meg ezt a döntést, mert az Orbán- kormány által kiszervezett intézmények működési modellje nem biztosítja az egyetemi autonómiát és az európai közpénz elköltéséhez szükséges pénzügyi átláthatóságot. Az alapítványokban a sorozatos európai figyelmeztetések ellenére továbbra is teljhatalmat élveznek a fideszes állami és önkormányzati vezetők, képviselők, kormánypárti potentátok, oligarchák, barátaik és üzletfeleik.

Fideszes döntéshozók határoznak a magyar és európai közpénzek kifizetéséről az alapítványok ügyében is, ahol ők maguk a kedvezményezettek, és ahol szintén döntéshozatali jogkörrel rendelkeznek. A két funkció alapjaiban összeegyezhetetlen. A pártállami vezetők a saját maguk által vezetett intézményeknek utalnak ki milliárdokat. Emellett mindkét funkciójukban (és egyéb pártállami szerepeikben) közpénzek tömegét juttathatják további kormánypárti szervezeteknek. És persze a jól megszokott – s az EU által többször szóvá tett – gyakorlatnak megfelelően üzletfeleik, barátaik, lekötelezettjeik, családjaik, stb. számára. A helyzet sokszorosan összeférhetetlen és magától értetődő módon a korrupció melegágya.

A fideszes alapítványok létét az Európai Bizottság és 25 európai uniós kormány összeegyeztethetetlennek látja az egyetemi autonómia (és az azon alapuló tudományos, oktatási és tanszabadság), illetve a korrupciómentes tudománytámogatás elveivel. Ezért nem teszi elérhetővé az európai adófizetőktól származó pénz egy részét az Orbán-kormány által szervezett alapítványoknak. Ezzel egyidejűleg a többi EU-s országban megszokott eljárásra és gyakorlatra tesz ajánlást, amely hosszútávon biztosítja a jogbiztonságot, az oktatás és kutatás szabadságát, továbbá átláthatóvá és ellenőrizhetővé teszi az európai adófizetők pénzének elköltését.

Névsorolvasás: kormánytagok és pártkáderek

Jogos az EB és a 25 európai kormány felvetése és döntése? Nézzük a tényeket. Kik valójában a közelmúltban alapítványokba kiszervezett alapítványi kuratóriumok vezetői és tagjai?

Olyan alapítványokról beszélünk, amelyeknek vezetőségében ott ül az Orbán-kormány számos tagja és sok más pártállami potentát, Szijjártó Péter külügyminiszter, Lázár János építési és beruházási miniszter, Varga Judit igazságügyi miniszter, Varga Mihály pénzügyminiszter, Lantos Csaba energiaügyi miniszter, Nagy István agrárminiszter, Navracsics Tibor, az uniós források felhasználásáért felelős miniszter, Stumpf István, a felsőoktatási alapítványi modellváltás koordinációjáért felelős kormánybiztos, György László kormánybiztos, volt államtitkár, Trócsányi László, volt fideszes igazságügyminiszter, jelenleg fideszes európai parlamenti képviselő, Guller Zoltán miniszteri biztos, Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke, Dézsi Csaba András győri polgármester, Hegedüs Éva, a Gránit Bank elnök-vezérigazgatója (e bank többségi tulajdonosa Tiborcz István), Martonyi János volt külügyminiszter, Lánczi András, a Századvég Alapítvány volt elnöke, Bajkai István fideszes képviselő, Fazekas Sándor fideszes képviselő, volt agrárminiszter, Garancsi Mária (Garancsi István nővére), Vidnyánszky Attila, Rátóti Zoltán, Szili Katalin, Náray-Szabó Gábor, a Professzorok Battyány Körének volt elnöke, Csizmadia Norbert volt államtitkár, Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója, Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, Zambó Péter államtitkár, Orbán Balázs fideszes politikus, a miniszterelnök politikai igazgatója, Dezső Tamás, a Migrációkutató Intézet igazgatója, Szilágyi Péter miniszteri biztos, Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, Pacsay-Tomassich Orsolya államtitkár, Bódis József felsőoktatásért felelős volt államtitkár, Mikes Éva kormánybiztos, Szócska Miklós volt államtitkár, Mészáros József, a KDNP pártalapítványának elnöke, Schmidt Ádám honvédelmi államtitkár, Wáberer György kormánybiztos, Cser-Palkovics András fideszes polgármester.

Nem soroljuk tovább, pedig lehetne. De idézhetjük Stumpf Istvánt is, aki a maga egyszerűségében és a tőle megszokott cinizmussal csak annyit mondott: „nyilvánvalóan nem ellenzékieket fog kinevezni a kormány.” Magyarul: a havi 1-2 millió forint közötti fizetést bezsebelő kuratóriumi vezetők hozzá hasonlóan csak fideszesek lehetnek...

ITT OLVASHATÓ