2023. január 23., hétfő

„AZT HISZIK, PÓRNÉP VAGYUNK, AKIKET CSAK ÚGY EL LEHET TAKARÍTANI”

NÉPSZAVA
Szerző: SZALAI ANNA
2023.01.23.


Az embertelenség, a profit és politikai érdekek különös mintázata rajzolódik ki az egykori állami vállalatok szolgálati lakásainak kilakoltatási ügyeiben.


A fénypászma lassan csúszik le a fal mellé állított járókeret fémlábain. Fölötte decensen mállik a fal, alul salétromfoltok. A fal túloldala a kamra, amit a mögötte lévő szennyvízcső áztat már évek óta. A padló köve eredeti, 1954 óta szolgálja a lakás lakóit. De Lutz Lajos csak 2007-ben költözött ide. Nem túl messziről, a szomszéd lépcsőházból, ahol előtte 11 évig lakott. Ez ugyanis jobb állapotban volt. Az egykori lovász, majd hivatásos gépkocsivezető 1967-től nyugdíjazásáig dolgozott a budapesti lóversenypályán. Az volt az élete. A Lovitól kapta a bérlakást is.

„Nincsen nekem senkim. Családom, gyerekem sohase volt, a nővérem meghalt, a húgon messze él, a tengeren túl. Ha lett volna hová mennem, mentem volna. De nem tudtam, ezek az új tulajdonosok meg csak egyre mondták, hogy kirakják a bútoraimat az udvarra, aztán ülhetek közöttük, ha nem fizetem az emelt lakbért, mert a lakás az övék. Stroke – bök a járókeret felé –, még 2021 augusztusában, amikor elárverezték a házat és elkezdték emelni a lakbért.

De hogy fizetném? Már 220 ezret kérnek tőlem havonta, mikor a gyógyszereimet is csak úgy tudom megvenni, hogy heti kétszer kiállok árulni a Lovi műsorfüzetét

– sóhajt Lutz Lajos a konyha hokedliján ülve. Kezét a hasadásokkal borított műanyag borítású asztalra támasztja. Mellette a gázsütő ajtaja nyitva. Azzal fűt. A konvektort csak a kisebbik szobában kapcsolja be.

– Nem nyerhetnek - biztatja a konyha korhadt ajtótokját támasztva Takács Zoltán, aki a szomszéd lépcsőház első emeletén lakik egy ugyanekkora lakásban a feleségével. A fiuk már külföldön él.

Takács Zoltán igazi Lovis családba született. A nagymamájának a Kerepesi úti Ügető tribünjében volt egy szobája. Se fürdő, se fűtés. Az Aréna Plaza építésekor nagymamáékat is kitették, de ő nem panaszkodik, mert vidéken kapott helyette egy kis házat. Még választhatott is. Nem úgy, mint ők, a szürke ház lakói. Az Albertirsai út elején álló épületet még 1954-ben húzták fel a Pillangó utcai metróállomás építésekor az elbontott galoppistálló szobáiban élőknek. Takács Zoltán szülei is egy ilyenben laktak. A mostanra omló vakolatú, erősen megkopott szürke ház három lépcsőházában 36 lakás van, többsége 50 négyzetméteres, kétszobás, de akad egyszobás és néhány háromszobás is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.