A KÖZOKTATÁS KORMÁNYZATI LEZÜLLESZTÉSE

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: HUSZÁR ÁGNES
2023.01.13.

A közoktatás látványos csődje idején érdemes felidézni, hogy ez a folyamat már a 2011. évi CXC köznevelési törvény életbelépésével megkezdődött. A területért felelős államtitkár, Hoffmann Rózsa akkoriban sűrűn emlegette a gyermeki lelket és a keresztény erkölcsöt, amelyet annyira lebecsült a liberális oktatásügy. A közoktatás új nevet kapott: köznevelés, Hoffmann Rózsa pedig így fogalmazta meg annak lényegét: „A köznevelés nem szolgáltatás, hanem közszolgálat.” Érdemes elolvasni ennek a törvénynek a preambulumát: „A nemzet felemelkedésének zálogaként a magyar oktatásügy nemes hagyományait a jelen kor elvárásaival és a jövő lehetőségeivel ötvözve, a felnövekvő nemzedékek hazafias nevelése és minőségi oktatása érdekében az Alaptörvényben foglalt művelődéshez való jog, a nemzetiségek anyanyelvi oktatásához való jog megvalósítása, a köznevelés résztvevői kötelességeinek és jogainak meghatározása, továbbá korszerű tudást biztosító köznevelési rendszer megvalósítása és működtetése céljából az Országgyűlés a következő törvényt alkotja” (net.jogtar.hu).

Ha eltekintünk néhány jogilag nehezen értelmezhető szóvirágtól: „a nemzet felemelkedésének záloga”, „a magyar oktatásügy nemes hagyománya”, akkor a szöveg meglehetősen üresnek és semmitmondónak tűnik. Ez még szembetűnőbbé válik, ha összehasonlítjuk az előző, az 1993. évi LXXIX. törvény bevezetőjével: „A Magyar Köztársaság Alkotmányában meghatározott művelődéshez való jog esélyegyenlőség alapján való gyakorlásának biztosítása, a lelkiismereti meggyőződés szabadságának és a vallásszabadságnak, a hazafiságra nevelésnek a közoktatásban való érvényesülése, a tanszabadság és a tanítás szabadságának érvényesítése, a gyermekek, tanulók, szülők és a közoktatásban foglalkoztatottak jogainak meghatározása, továbbá korszerű tudást biztosító köznevelési rendszer megvalósítása és működtetése céljából az Országgyűlés a következő törvényt alkotja” (www.okm.gov.hu).

A 2011-es törvény bevezetőjéből az előzőben még szereplő következő fogalmak hiányoznak: esélyegyenlőség, a lelkiismereti meggyőződés szabadsága, vallásszabadság, tanszabadság, a tanítás szabadsága. Szembetűnő az is, hogy míg az előző a közoktatás szereplőinek csoportjait megnevezi: „a gyermekek, tanulók, szülők és a közoktatásban foglalkoztatottak”, a 2011-es csak így utal rájuk: „a köznevelés résztvevői”...

ITT OLVASHATÓ 

AZ ÉLET ÉS IRODALOM 2023/2. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE