Szerző: SZÍJJ MÁRTON
2023.01.23.
Marosán György az Isten nélkül hol a poén? című cikkének narratívájában olyan sok évtizedes félreértéseket erősít meg, amelyek káros hatással lehetnek úgy a kereszténység, mint a vallási egész megítélésére nézve, és amelyek okán írásában is összekeverednek az általa feltett tétek.
A szerző azt az állítást igyekszik alátámasztani, hogy a tudományos-materialista nézőpont felsőbbrendű a vallási világnézettel szemben, főként azért, mert előbbi a világ teljesebb és jobb megismerését képes nyújtani. Érveinek rövid elemzésével egyrészt rávilágítanék azok ellentmondásaira, illetve arra, hogy tudomány és „vallás” közel sem kell, hogy kizárják egymást, sőt azok szembeállítása felesleges és káros hasításhoz vezethet.
A vallás nem egyenlő a kereszténységgel
Marosán abból a „nyugati”, lineáris történelemfelfogásból indul ki, amely szerint a vallás meghaladott dolog, valami olyasmi, aminek léte ma már hátráltatja egyén és társadalom fejlődését, alternatívája pedig a felvilágosult tudományos gondolkodás, amely felszabadítja az embert a dogmáktól és az elmaradott hiedelmektől. Nem vonnám kétségbe a szerző szubjektív meggyőződését, azonban látni kell, hogy ez a nézet még a világnak ezen a felén is csupán részlegesen érvényes, korántsem mindenhol modellértékű.
A vallás mint olyan ugyanis a világ legnagyobb részén nem hanyatlik: az iszlám a betérítés és a népességnövekedés hatására rohamosan terjed, a hinduizmus és a buddhista tanítások nem veszítenek népszerűségükből, sőt az utóbbiak elemei más, posztmodern vallási alakzatokkal egyetemben (pl. neopogány mozgalmak, new age-es vallási mixek) a nyugati világban is hódítanak a második világháború vége óta (lásd még Hunyadi László: A világ vallásföldrajza, 25-55. és Fodor Zsófia: Vallásosság a posztmodern korban). Maga a kereszténység ugyan Európában veszít aktív hívei számából és politikai súlyából, azonban Afrikában és Latin-Amerikában szintén terjeszkedik, miközben az Egyesült Államokban, ahol az európai értelemben vett szekularizációs folyamat soha nem ment végbe, a neoprotestáns mozgalmak népszerűsége okán továbbra is súllyal bír...
A szerző azt az állítást igyekszik alátámasztani, hogy a tudományos-materialista nézőpont felsőbbrendű a vallási világnézettel szemben, főként azért, mert előbbi a világ teljesebb és jobb megismerését képes nyújtani. Érveinek rövid elemzésével egyrészt rávilágítanék azok ellentmondásaira, illetve arra, hogy tudomány és „vallás” közel sem kell, hogy kizárják egymást, sőt azok szembeállítása felesleges és káros hasításhoz vezethet.
A vallás nem egyenlő a kereszténységgel
Marosán abból a „nyugati”, lineáris történelemfelfogásból indul ki, amely szerint a vallás meghaladott dolog, valami olyasmi, aminek léte ma már hátráltatja egyén és társadalom fejlődését, alternatívája pedig a felvilágosult tudományos gondolkodás, amely felszabadítja az embert a dogmáktól és az elmaradott hiedelmektől. Nem vonnám kétségbe a szerző szubjektív meggyőződését, azonban látni kell, hogy ez a nézet még a világnak ezen a felén is csupán részlegesen érvényes, korántsem mindenhol modellértékű.
A vallás mint olyan ugyanis a világ legnagyobb részén nem hanyatlik: az iszlám a betérítés és a népességnövekedés hatására rohamosan terjed, a hinduizmus és a buddhista tanítások nem veszítenek népszerűségükből, sőt az utóbbiak elemei más, posztmodern vallási alakzatokkal egyetemben (pl. neopogány mozgalmak, new age-es vallási mixek) a nyugati világban is hódítanak a második világháború vége óta (lásd még Hunyadi László: A világ vallásföldrajza, 25-55. és Fodor Zsófia: Vallásosság a posztmodern korban). Maga a kereszténység ugyan Európában veszít aktív hívei számából és politikai súlyából, azonban Afrikában és Latin-Amerikában szintén terjeszkedik, miközben az Egyesült Államokban, ahol az európai értelemben vett szekularizációs folyamat soha nem ment végbe, a neoprotestáns mozgalmak népszerűsége okán továbbra is súllyal bír...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.