FACEBOOKSzerző: L. RITÓK NÓRA2022.12.28.
Szabály vagy előírás?
Egy civil szervezeti munkát, ami ilyen sokrétű, mint amit az Igazgyöngy végez, fontos beágyazni a társadalmi közegbe. Mert meggyőződésünk, hogy csak így lehet változást hozó hatást elérni, ha nem „civil zárványt” építünk, hanem ügy-képviseleti szemlélettel, közösen keressük a megoldást az erre hivatott intézményrendszerrel.
Persze ez nem egyszerű. A szabályozás önmagában is sok esetben ellentmondásokkal teli, és az egészet megterheli az, hogy most nem egyszerű a társadalmi leszakadás ügyének képviselete sem. És a szabályok értelmezése ma elég tág mozgásteret ad a döntéshozóknak, arra vonatkoztatják, akikre akarják, és úgy, ahogy éppen az érdekük kívánja.
De a túlélés záloga, hogy a szabályokhoz alkalmazkodni kell, különben az ember nyílt felületeket kínál a támadáshoz, és ma nincs, aki, vagy ami ebben igazságot szolgáltatna. Az „erkölcsi győzelemből” pedig nem lehet esélyt adni azoknak, akikért dolgozunk. A szabályok ma érdekeket erősítenek meg, és szorítanak ki olyanokat, akik az érdekeket sértik. A szabályokat persze meg lehet változtatni, ez egy nagy harc, és pengeélen táncol az ember, mert miközben felelőssége van azok felé, akikért dolgozik, nem lehet méltatlan kompromisszumokat sem kötnie, mert abba belehal, megsemmisül.
Nekem ez rengeteg tépelődést okoz, de vannak, akik ebben az őrületben jól érzik magukat, mert úgy tudják beállítani a pozíciójukat, hogy közben azt érzik, jól csinálják. Együttműködnek, átveszik a sikerkommunikációt, elfedik és elbagatellizáljak a legégetőbb problémákat, és meg vannak győződve, hogy jót tesznek. Megvetik azokat, akik ellentmondanak, akik nyilván azért lázadoznak, mert „nem jó politikusok”, magukat persze annak érzik, és büszkék arra, hogy ők még itt is képviselik, és szerintük jól képviselik az ügyeiket. Ma ehhez karrierek kötődnek, biztonságot adó támogatások, amelyekről talán mindenki érzi, hogy törékeny biztonság, mert bármikor bűnbakká válhatnak, és lesöpörhetik őket. Őket is. De lehet, hogy nem. Ha jól taktikáznak, sokáig vihetik így tovább. A szabályok megváltoztatása nélkül, alázatosan elfogadva a vállveregetéseket, és közben erősíteni magukban: jól csinálom. Sőt: csak én csinálom jól.
A jó szabályok biztonságot adnak, és mozgásteret a változásokhoz, rugalmasságot a gyorsan változó kihívásokhoz. Amikor azonban arról szólnak, hogyan lehet a döntéshozói pozíciót megerősíteni, megtartani, az már más lesz. Az már azt üzeni: csak akkor vagy biztonságban, ha csendben maradsz, és azt csinálod, amit mondunk. Ha nem, magadra vess.
A szabályokban kell állandóság is, ez adja a tervezhetőséget. Ha túl gyorsan változnak, nincs idő beépülésre, megszilárdulásra, és ez bizonytalanságérzetet kelt. Ha pedig az emberek számára nem érthető módon változnak, akkor tiltakozást váltanak ki. Ahhoz, hogy ne értsék, és ne is akarják érteni, sok szabályt kell módosítani újra, gyorsan, hogy hosszú távon biztosítsa be a döntéshozói érdekeket.
Szóval, ez az egész egy folyamat. Ami egyre kevésbé racionális…és egy politikai játszma. Benne pedig egyre kockázatosabb azokat az ügyeket képviselni, amelyek konfliktusokat hordoznak. Legyen az oktatás, egészségügy, szociális ellátás, korrupció, szektorsemlegesség, stb.
Ahány területen dolgozunk, annyi szabályrendszerhez kell alkalmazkodnunk. Ezt megtanulni, hogy ne adjunk támadási felületet, ugyanakkor képviselni tudjuk az ügyet is, nem egyszerű dolog. Ráadásul ott van még a munka, a folyamatok belső szabályozása…amiben nem hagyható figyelmen kívül a külső szabályrendszer. Amivel összhangba kellene kerülni. De nem lehet. Mert ebben a közegben az végképp a csődhöz vezetne.
Szabályok kellenek, ez nem kérdés. Lehet, ez a baj velem. Hogy a szabályt nem bírom előírásként értelmezni, és gondolkodás nélkül elfogadni sem.
