Szerző: Bödőcs Tibor
2022.12.24.
A felvétel 2018. június 1-jén készült Zalaegerszegen.
Adókedvezményes megtakarítások | |||
---|---|---|---|
Megnevezés | Kedvezmény (%) | Korlát (ezer Ft) | Szükséges befiz. (ezer Ft)* |
Önkéntes pénztár** | 20 | 150 | 750 |
Nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ) | 20 | 100 | 500 |
Nyugdíjbiztosítás | 20 | 130 | 650 |
Együttesen | 280 | 1400 | |
* A maximális kedvezmény kihasználásához | |||
** Egyéni és vállalati (cafeteria) befizetésre együttesen a nyugdíj- és az egészségpénztárakban, utóbbinál a pénz két évre lekötése további 10%-os adóelőnyt hozhat | |||
Forrás: Azénpénzem.hu gyűjtés |
- csökkenjen a tananyag mennyisége,
- a lexikális tudásra túlzottan nagy hangsúlyt fektető iskolai elvárások helyett kerüljenek jobban előtérbe a modern kompetenciafejlesztés és a kritikai gondolkodás elvei,
- legyen szabad tankönyvválasztás,
- legyenek mérsékeltebb osztálylétszámok és modern taneszközök,
- ne sorvasszák el a természettudományos oktatást.
Az orosz agresszió ellenére az ukrán gazdaság alapvetően meg tudta őrizni a működőképességét. Az más kérdés, hogy az orosz terror- és rakétatámadások sok kárt okoztak, de ez nem bénította meg a gazdaságot, csak nehezítette a működését
Oroszország a Szovjetunió felbomlása után többször is kísérletet tett arra, hogy saját felügyelete mellett újjászervezze a posztszovjet térséget. Először, 2000 októberében létrehozta az Eurázsiai Gazdasági Közösséget (Jevrazijszkoje Ekonomijszkoje Szoobscsesztvo, JeESZ). A szervezetnek Oroszország mellett négy FÁK-térségbeli ország – Belarusz, Kazahsztán, Kirgizsztán és Tádzsikisztán – lett a tagja. Ám ez az összefogás néhány év elteltével elhalt, és helyét 2003 szeptemberétől egy újabb integrációs szervezet vette át. Az Egységes Gazdasági Térség (Jegyinoje Ekonomicseszkoje Prosztransztvo, JeEP) néven létrehozott csoport a Szovjetunió négy, gazdasági és politikai tekintetben egyaránt legfontosabb egykori tagköztársaságát – Oroszországot, Ukrajnát, Belaruszt és Kazahsztánt – fogta egybe. Ez volt a Független Államok Közössége (FÁK, Szodruzsesztvo Nyezaviszimih Goszudarsztv) mellett az egyetlen olyan posztszovjet integrációs kísérlet, ahová sikerült Ukrajnát is becsábítani. Erre sem azelőtt, sem azóta nem találni példát. Az ukránok ugyanis soha nem csatlakoztak sem a térség katonai szervezetéhez, a kezdetben Taskenti Paktumként emlegetett, majd a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (Organyizacija Dogovora o kollektyivnoj bezopasznoztyi, ODKB) nevet felvett katonai tömbhöz, sem a később megalakuló Vámunióhoz (Tamozsennij Szojuz), sem annak utódjához, az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz (Jevrazijszkij Ekonomicseszkij Szojuz, JeESZ).
Mindezek olyan próbálkozások voltak, amelyek nem keltették fel sem az ukrán politikai vezetés, sem az ukrán társadalom érdeklődését és bizalmát. Kivételt az Egységes Gazdasági Térség koncepciója jelentett, de az sem tartósan. A 2004-es őszi „narancsos forradalom” nyomán hatalomra került nyugatos tábor, élén az akkor megválasztott Viktor Juscsenkóval, gyorsan kivezette az országot a szervezetből.
Oroszország azonban nem adta fel, és újabb integrációs kísérletekbe fogott. A Vámuniót 2010-ben, belarusz és kazah részvétel mellett hozta létre; néhány évvel később Örményország és Kirgizsztán is csatlakozott. Moszkva azok után, hogy az általa támogatott Viktor Janukovicsot választották meg 2010-ben Ukrajna elnökévé, ismét reményt látott arra, hogy sikerül Kijivet meggyőzni a Vámunióhoz történő csatlakozásról. Janukovics azonban, aki mind a 2004-es, mind a 2010-es elnökválasztás idején élvezte Oroszország támogatását, már röviddel beiktatása után fontosnak találta, hogy felvegye a kapcsolatot az Európai Unióval, és kezdeményezze az Ukrajnával kötendő társulási szerződés kidolgozását. A tárgyalások gyorsan haladtak, és a megállapodás szövege 2012-re el is készült. Az EU azonban egy ideig különféle körülményekre – mindenekelőtt Julia Timosenko börtönbüntetésére – hivatkozva halogatta a dokumentum aláírását, mígnem a felek abban egyeztek meg, hogy a megállapodás aláírására 2013. november 29-én a Keleti Partnerség program soros, Vilniusban tartandó csúcstalálkozóján kerül sor. Ezzel párhuzamosan Moszkva ígéreteket és fenyegetéseket is bevetve próbálta rávenni Janukovicsot, hogy Ukrajna ne írja alá a társulási szerződést, hanem helyette csatlakozzon az Oroszország vezette Vámunióhoz. A nyomásgyakorlás végül sikeresnek bizonyult, és az ukrán vezetés mindössze nyolc nappal a társulási szerződés aláírása előtt bejelentette, hogy nem parafálja azt. Az aláírás elhalasztása azonnali társadalmi tiltakozást váltott ki, és elindította az utóbb „majdani forradalomként” elhíresült folyamatot, ami a következő év februárjában Janukovics bukásához vezetett...
AZ ÉLET ÉS IRODALOM KARÁCSONYI DUPLA SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE
„Nincsenek illúzióim Orbánt illetően” – emeli ki a bécsi Der Standard a Johannes Hahn által a lapnak adott interjúban elhangzottak legmarkánsabb kijelentését. Az Európai Bizottság költségvetésért felelős osztrák tagja leszögezte, hogy Magyarország csak akkor jut hozzá a befagyasztott uniós támogatásokhoz, ha megteremti a jogbiztonságot. A 27, mérföldkőként emlegetett feltétel mindegyikét teljesíteni kell, és ezek közül 21 az úgynevezett feltételességi mechanizmushoz kapcsolódik, amely az EU költségvetési érdekeinek a megvédését célozza, és jogállamisági garanciákat követel meg, annak érdekében, hogy ne élhessenek vissza a Brüsszelből érkező pénzekkel.
Konkrétan az integritási hatóságot illetően Hahn megállapította: ezt az intézményt törvényi szabályozással létrehozták ugyan, de a jogkörök még nem száz százalékig tisztázottak. Magyarországgal kapcsolatban – tette hozzá – felmerül az a probléma, hogy a közbeszerzési pályázatok 50 százalékán csak egyetlen pályázó indul, miközben a sorrendben következő uniós országban csupán valamivel 10 százalék fölötti ez az arány. A brüsszeli Bizottságnak az az elvárása, hogy az integritási hatóság független módon tudjon működni, és világosak legyenek a jogkörei.
A helyreállítási alap pénzeit illetően az a helyzet, hogy a számlát megnyitották, de most még semmit nem utalnak, csak akkor, ha megtörténik a teljesítés – hangsúlyozta az EU-biztos, és kijelentette: a brüsszeli bizottságnak nem az a feladata, hogy visszatartsa a pénzt, hanem hogy lehetővé tegye a pozitív kibontakozást. Nem büntetésről van szó, hanem arról, hogy jogbiztonság garantálja az európai pénzek korrekt felhasználását.
Arra a kérdésre, hogy Orbán vajon folytatni fogja-e jogsértő játszadozását, Johannes Hahn azt válaszolta: nem táplál túlzott illúziókat azt illetően, hogy jelentősen megváltozna az Orbán-kormány magatartása, de – jegyezte meg – Magyarország nehéz gazdasági keretfeltételek közé került, és szüksége van a pénzre. Az EU-biztos szerint a pénzügyi nyomás látszik a leghatékonyabb eszköznek, és ha ez hozzájárul a jogállamiság feltételeinek a megjavításához, az jó dolog.
A The Atlantic című amerikai magazinban Phillips Payson O’Brian, a skóciai St. Andrews egyetem stratégiai tanulmányokkal foglalkozó professzora az ukrajnai háború nukleáris konfliktussá fajulásának eshetőségét mérlegelő cikkében annak a véleményének ad hangot, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök retorikája csak üres fenyegetőzés, ezért nem indokolt, hogy a Nyugat engedményeket tegyen.
O’Brian kitér arra, hogy az atomháború veszélyét hangoztató politikusok közt ott van Donald Trump volt amerikai elnök, aki sok tekintetben táplál rokonszenvet Putyin iránt. Trump egy októberi gyűlésen arról beszélt, hogy azonnali tárgyalásokra van szükség a békés megoldás érdekében, ellenkező esetben eljutunk a harmadik világháborúig, és semmi nem marad a bolygónkból. Az Egyesült Királyságban Dominic Cummings politikai stratéga, a Brexit-kampány megtervezője és fő megvalósítója számít a Putyint megbékíteni akarók legismertebb figurájának. Cummings még márciusban, egyik Twitter-bejegyzésében az 1956-os magyarországi helyzethez hasonlította az ukrajnai háborút, és arra emlékeztetett, hogy annak idején Dwight Eisenhower amerikai elnök nem kockáztatta meg a nukleáris háborút. Nemrégiben pedig úgy vélekedett a brit stratéga, hogy ha Ukrajna vissza tudná foglalni az oroszok által 2014-ben annektált Krím félszigetet, az „belépőjegy lenne az atomháborúba”.
De megemlíti a The Atlantic vendégszerzője a Twittert nemrég megvásároló Elon Muskot is, aki szintén azt állította még októberben, hogy Putyin, ha elvesztené a Krímet, a nukleáris eszközökhöz nyúlna. Fiona Hill Oroszország-szakértő, Trump korábbi tanácsadója ugyanakkor a Politicónak úgy nyilatkozott, hogy Putyin szerinte üzenetküldésre használja fel Muskot – emlékeztet Phillips Payson O’Brian. A professzor szerint az úgymond békülékenységre hajló közszereplőknek szellemi muníciót szolgáltató, magukat gyakran realistának mondó elemzők drasztikus mértékben túlértékelik az oroszok erejét, holott a valódi realizmus annak felismerése lenne, hogy a nemzetközi közösség számos résztvevőjének közös erőfeszítésével tartják vissza Oroszországot az atomfegyver használatától.
Ha most elfogadottá válik az, hogy egy nukleáris fegyverrel rendelkező állam ezt a nukleáris arzenált területi terjeszkedésre és hódításra használhatja fel, akkor teljesen összeomlanak azok az eddigi erőfeszítések, amelyek az atomfegyverek elterjedését voltak hivatottak megakadályozni. Kisebb országok mind nukleáris fegyverhez akarnak majd jutni, ami teljességgel átalakítaná a nemzetközi viszonyokat, mégpedig a jelenlegi nukleáris hatalmak, köztük például Kína kárára – figyelmeztet a skót elemző.
Végezetül, ha már szóba került Musk és a Twitter, hadd említsem meg röviden, hogy a Los Angeles Timesban Jacob Mchangama, egy szólásszabadságot hirdető amerikai alapítvány vezetője óva inti az Egyesült Államokat: kerülje el azt a kísértést, amit a közösségi média megrendszabályozására irányuló európai próbálkozások testesítenek meg. Érvelését főként arra alapozza, hogy az eltávolítandó illegális tartalom fogalma rendkívül viszonylagos, azt eltérően értelmezik Európa különböző országaiban is. Franciaországban bírságot szabtak ki olyanokra, akik Hitlerként ábrázolták Macront, Ausztriában és Finnországban büntetőjogi úton üldözik a blaszfémiát, Magyarországon pedig – tiltják az úgynevezett LMBT-propaganda bizonyos formáit.