G7.HUSzerző: PÁLOS MÁTÉ2022.12.11.
A pedagógusok mindenféle összehasonlításban alacsony bérei és magas munkaterhei körülbelül egy éve állnak a közbeszéd homlokterében, december 8-án pedig pedagógus szakszervezetek és civilszervezetek szervezésben már az ötödik sztrájknapot hirdették meg, hogy ígéretek helyett mielőbbi intézkedésekre kényszerítsék a kormányt – azok után, hogy az állami iskolákat fenntartó tankerületek már tanárokat bocsátottak el azért, mert polgári engedetlenségben vettek részt.
Honnan tudhatjuk, hányan sztrájkolnak?
Egyrészről országos demonstrációkról és szrájkról szólnak a szakszervezetek és a független média hírei, másrészről a kormányzat kommunikációja úgy tesz, mintha nem történne semmi rendkívüli a magyar oktatásban. Az egyre élesebb szembenállásban és a lassan, de biztosan eszkalálódó konfliktusban egyre nehezebb megítélni, mekkora méreteket öltött a sztrájk. Hány intézményben volt valamiféle tiltakozás? És mihez képest? Egyre többen vagy egyre kevesebben sztrájkolnak?
Mielőtt megpróbálunk a fenti kérdésekre a lehető legpontosabban válaszolni, egyértelművé kell tenni, hogy a hivatalos részletes adatok a sztrájkolók létszámáról – a polgári engedetlenséget választók nélkül – és intézményéről a kormánynál, vagyis az állami iskolákat fenntartó tankerületekben, a Klebelsberg Központban, esetleg a Belügyminisztériumban vannak. És nem közlik. Ugyanakkor az adatokat a kormány előbb-utóbb továbbadja a Központi Statisztikai Hivatalnak, ahol majd valamilyen formában megismerhetővé válnak, de akkor sem túl részletes bontásban. Az is könnyen elképzelhető, hogy csak hónapok múlva, és külön adatkérések után.
A sztrájkokat szervező szakszervezeteknek és civileknek saját kommunikációs csatornái és adatgyűjtési útvonalai vannak, mindegyik szervezetnek külön-külön. Az adataikat nyilvánvalóan megosztják egymással, ezek azonban csak részben kompatibilisek. Arról nem is beszélve, hogy az adott szervezet fenntartja a jogot magának arra, hogy az adatait akkor és olyan formában közölje a nyilvánossággal, ahogy szeretné. Például az egyik tanárszakszervezet közlése szerint december 8-án becslésük szerint tízezer tanár sztrájkolt, de amikor arról érdeklődtem náluk, hogy hogyan jött ki ez a szám és fenntartják-e, nem válaszoltak.
A Civil Közoktatási Platformon (CKP) viszont térképek formájában épül egy nyilvános összesített adatbázis a megmozdulásokról, összesítve és sztrájknapokra bontva is. Ezek nem hivatalos adatok, ugyanúgy a szakszervezetek és civilszervezetek által külön-külön, de közvetlenül a CKP-nek adott jelentésekre épül az adatbázis. A CKP viszont nemcsak összefésüli az információcsomagokat, és például kiegészíti a sajtóból az adathiányokat, hanem hozzáférhetővé is teszi azokat egy interaktív térképen.
Ezeknek a térképeknek az elsődleges célja, hogy első blikkre láthatóak legyenek azok a helyek, ahol valamilyen demonstráció zajlott. De mivel az érintett intézményeket és a demonstrációs események jellegét is gyűjtik, a felsorolásokból visszaszámolható az is, hogy például december 8–án országszerte
- hány intézményben volt legalább egy polgári engedetlen tanár;
- hányan léptek összesen a polgári engedetlenség útjára;
- hány iskolában zajlott sztrájk, és összesen hány iskolai dolgozó sztrájkolt;
- és hány intézményben tartottak ülősztrájkot a diákok szervezésében.
Sok vagy kevés?
Először is alább a térkép, amelyen minden december 8-i demonstrációs esemény látható, polgári engedetlenségtől szolidaritási akcióig. Ilyenből összesen 450 volt. (A térkép ezen a linken interaktív és nagyítható.)...
- Összesen 366 köznevelési intézményben történt valamilyen akció, például 96 intézményben zajlott ülősztrájk.
- Összesen 335 intézményben volt sztrájk vagy polgári engedetlenségi akció.
- Legalább 595 dolgozó polgári engedetlenkedett, és 4821 dolgozó lépett sztrájkba...
