FACEBOOKSzerző: GÁBOR GYÖRGY2022.11.08.
Fürjes Balázs ismét megmerítkezett a Léthé feledést hozó vizében, tett néhány karcsapást az amnézia hullámaiban, majd kijövet a vízből, levezetésként szemforgatott egy kiadósat. Baranyi Krisztinához írott újabb levelében az alábbiakat vetette papírra: „Ahogy a politikai kínálatból a választók jogosultak választani és ők osztják el az arányokat, úgy a sajtótermékek zsűrizése meggyőződésem szerint az olvasókra, nézőkre és hallgatókra tartozik.”A fent emlegetett olvasói zsűri munkásságával egyetértenék, csakhogy nem emlékszem arra, hogy ez az olvasókból verbuvált zsűri határozott volna úgy, hogy a Népszabadságnak ki kell esnie a versenyből, s nem juthat tovább, nem emlékszem, hogy az olvasók zsűrije határozott volna arról, hogy az Origo cseréljen helyet a mai Origóval, az Index helyét foglalja el a mai Index, nem emlékszem, hogy az olvasói zsűri döntött volna úgy, hogy a közszolgálatiságot hívják mostantól pártszolgálatiságnak, továbbá nem emlékszem arra, hogy az olvasói zsűri határozott volna arról, hogy a Klubrádiót váltsa le a Spirit FM, és a zsűri látá, hogy ez jó, s lőn este és reggel Spirit FM, nem emlékszem arra, hogy az olvasói zsűri írta volna elő, hogy kinek juthat reklámbevétel és kinek nem, s arra sem emlékszem, hogy az olvasói zsűri mondta volna ki, hogy privát pártszolgálatos fórumok, amelyeknek a nézői, hallgatói és olvasói teljes létszámukban kényelmesen elférnének a 70-es trolibusz egy-egy járatán, tán még ülőhely is akadna, szóval hogy a Fürjes Balázs emlegette olvasói zsűri döntött volna arról, hogy ezek a mérhetetlenül szerény képességű, ám pártszócsövekként a manipulációban remekül teljesítő láthatatlan partizánsejtek mekkora részt hasíthatnak ki a köz pénzéből, mert magukat aligha tudnák eltartani ezek a sötétben bujkáló elvtársi különítményesek.
Fürjes Balázs az első levelét követően továbbra sem értesült arról, hogy a szemforgatás, a szemtelen cinizmus és a gátlástalan hazudozás még mindig nem olimpiai szám, hiába folytat komoly edzéseket.
Tudom, Baranyi Krisztina más megfontolások alapján tesz és dönt, nehéz a polgármesterek sorsa, miegyéb, de én egészen biztosan nem ülnék le ezzel az emberrel beszélgetni. A beszélgetés alapfeltétele ugyanis nem az, hogy egyetértsünk, hanem az, hogy a fogalmi készletünk, amelyet megvitatni kívánunk, azonos legyen. Ha Fürjes teljes meggyőződéssel mondja a villanyóráról, hogy az egy búvárszemüveg, a kazánházról, hogy az egy Stradivari-hegedű és a bokszkesztyűről, hogy az a királyné nyakéke, minden beszélgetés csak látszat, porhintés és teljesen értelmetlen erőlködés, amely legfeljebb arra jó, hogy azt a látszatot keltsük, mintha két legitim álláspont csapna össze, s az igazság valahol a kettő között, félúton tanyázna.
Pedig egy nagy túróst!
Szóval ezekről a pszeudoporhintéses látszatálvitákról érdemes lenne leszokni.
Igen, tudom, de még akkor is… Sőt, éppen azért!
...
És lezajlott a Nagy Vita Fürjes Balázs és Baranyi Krisztina között.
Abban nincs semmi meglepő, hogy Fürjes Balázzsal szép alaposan föl lett törölve a stúdió járófelülete, mi több, Fürjes Balázs ezt a feltörlést saját kezűleg, önként és dalolva végezte el önmagával.
Nagyon örültem, hogy Baranyi Krisztina bejátszotta azt a vitathatatlan elmeállapotot tükröző ganajt, amit a NER szellemi műhelyében követtek el, s amihez hasonlót naponta abszolválnak az IQ-jukat szobahőmérséklet alatti állapotban konzerváló szellemi (helyesebben szellemtelen) verőlegények.
Három dolgot tettem volna másként Baranyi Krisztina helyében:
1. Habár maga is hangsúlyozta, de nyomatékosítottam volna a közpénzek milliárdjaiból működtetett Fidesz őrs őrsi naplójaként fenntartott Kunigunda utcai pártkirendeltség napi munkásőri praxisának mikéntjét, különös tekintettel a nemzet sajtószabadságának elkötelezett harcosa, Fürjes államtitkár úr aspektusának tükrében.
2. Miután a nemzet sajtószabadságának elkötelezett harcosa, Fürjes államtitkár úr szerint az egészséges állapot az, ha az olvasók, nézők, hallgatók zsűrije dönt egy-egy sajtótermék sorsát illetően, érdeklődtem volna, hogyan is fordulhat elő, hogy ezt a nemes piaci versengést a Fidesz őrs őrsvezetője, mókamestere, nótafája és kultúrosa az őrsgyűlés során előre eldöntik, s ugyancsak számolatlan mennyiségű közpénzek (f)osztogatásával tartják versenyben az amúgy minden versengésre teljesen alkalmatlan reszlit, azokat, akik ha egyes egyedül versenyeznének, akkor is legfeljebb a tizennyolcadik helyen végeznének.
3. Végezetül Baranyi Krisztina megkérdezhette volna a nemzeti-keresztény kormány államtitkárát, Fürjes urat, hogy azért hát mégis hogyan van az, hogy amott, abban a lepusztult szellemi hátsóudvarban a nemzeti-keresztény kormány által közpénzből fenntartott nemzeti-keresztény szellemiség apostolai egy műsorban azon tanakodnak, hogy kit dugjanak inkább meg, a polgármester asszonyt, avagy egy kecskét. A téma, kiváltképp keresztény-nemzeti megközelítésben, belátom, megválaszolásra váró roppant metafizikai összefüggéseket rejt magában, de annyit elárulnék a nemzeti-keresztény szellem bajnokainak, hogy a Biblia (az a vaskos könyv, amelynek alábbi része elkerülhette a hezitálók figyelmét) ebben a tekintetben egyértelmű eligazítást nyújt: „Ha valaki állattal hál együtt, meg kell halnia, és az állatot is meg kell ölni.” (3Mózes 20,15). Szóval a nemzeti-keresztény szellemiségű alkotók ezen elgondolkodhatnának, legfőképp azért, mert ha mégis a kecskét preferálnák, akkor halálbüntetés várna rájuk, ám ami ennél sokkalta szomorúbb lenne, hogy ugyanez várna a szegény ártatlan kecskére is.
...
2022.11.09.
Németh S. Szilárd, az ATV vezérigazgatója, a Spirit FM egyesület elnöke, reagálva arra, amikor Baranyi Krisztina megtagadta a választ a Pesti Srácok nevű szennylap újságíróknak delirált propagandistáitól, végtelen szerénységgel, példás visszafogottsággal és nagy empátiával személyes példával hozakodott elő, amikor ezt mondta: „Személy szerint nekem sem volt lehetőségem az egyetemen megválogatni a vizsgabizottságot egy szigorlaton…”
Németh Szilárd konfessziójának cseppet sem elhanyagolható része, hogy végzett egyetemet, amihez ezúton is tiszta szívvel gratulálok.
Sajnos nem derült ki, hogy mely egyetemen és mely szakon abszolvált, de voltaképpen mindegy is. Ha valóban végzett egyetemet (bármelyiket, bármikor), akkor aligha élt volna a fenti hasonlattal, s nem állította volna párhuzamba az egyetemet (semmilyen egyetemet) a Pesti Srácok nevű intézménnyel. E sorok írójának igen sok hazai és külföldi egyetemen volt alkalma megfordulni, hallgatói és oktatói minőségben egyaránt, vagyis van némi tapasztalata az egyetemek világáról, mi több, azt is tudja jól, hogy komoly minőségi eltérések akadnak, hallgatók és oktatók tekintetében egyaránt, de sosem vetemedne arra, a legvégletesebb pillanatban sem, hogy a Pesti Srácokkal kapcsolatosan (és akad még egy-két hasonló fórum) az egyetem hasonlatával éljen, sokkal inkább egészen más rendeltetésű és funkciójú intézményekkel vetné egybe a Pesti Srácokat és a többi hasonló intézményt, ha már egyáltalán. Németh S. Szilárdot tisztelettel emlékeztetni szeretném arra, hogy a hasonlat (metafora) két elem tartalmi (hangulati stb.) hasonlóságán alapul, az azonosítóén és az azonosítandóén. Ugyanakkor figyelmébe ajánlanám Paul Ricoeur neves filozófus megállapítását, miszerint egy átgondolatlan, hamis hasonlat esetében nemcsak a két elem sérül, hanem legfőképpen az igaztalan, hamis vagy manipulatív hasonlatot tevő személy maga, akire egyszerűen ráég a megtévesztő vagy hazug hasonlat.
Amúgy nem pusztán a Pesti Srácok nevű szennylapot és annak magasan díjazott ítéletvégrehajtóit, de az ATV-t és egyáltalán: egyetlen médiumot, tévét, rádiót, nyomtatott vagy elektronikus sajtóterméket sem hasonlítanék össze az egyetem (univerzitás) intézményével, s ha Németh S. Szilárd valóban rendelkezik diplomával, akkor maga tudja a legjobban, hogy miért nem, s hogy miért volt rendkívül sértő vagy kínosan komikus (vérmérséklettől függ) az egyetemekre (bármilyen egyetemre!) nézve ezzel a hasonlattal élni, ha meg nem tudja, akkor – mondjuk ki – nem sokat ér az a diploma.
De ha mégis ragaszkodik az egyetemek világához, akkor javaslom, hogy elevenítse föl Németh S. Szilárd azt a minap lezajlott egyetemi történetet, amivel – legalábbis morális szempontból – bátran összevetheti mindazt, ami az ATV stúdiójában esett meg. A Színház- és Filmművészeti Egyetemre gondolok, ahol az egyetemi autonómiát páros lábbal megtipró, mindenbe belepofázó autoriter hatalom és annak kiszolgálói egyszerűen kidobták, ellehetetlenítették, megalázták és elbocsátották azokat az oktatókat, mestereket, akik vitathatatlanul a szakma legjobbjaiból kerültek ki, akik több évtizedes oktatói rutinnal, páratlan szakmai felkészültséggel, hazai és nemzetközi reputációval rendelkeztek, s helyükbe állítottak olyanokat, akik sem oktatói múlttal, sem szakmai felkészültséggel, sem hazai és nemzetközi reputációval nem rendelkeznek, ámde velejéig és sírig hű alattvalói az egyeduralkodónak. Mit tettek ezután a hallgatók? Szépen kivonultak a „stúdióból”, nem fogadták el az új „szigorlati bizottságot”, tanáraikkal együtt, akiknek a tanítványaik fontosak maradtak, s a hallgatók, akiknek továbbra is ezek a mesterek jelentették a szakmai garanciát, inkább a semmiből, pénz, paripa és fegyver nélkül, a teljes egzisztenciális kilátástalanság ellenére bátran belekezdtek valami teljesen újba, illetve folytatták ott, ahol a legfőbb monarcha rendelkezése nyomán számukra befejeződött a képzés.
Szerintem ez jobb, illőbb, morálisan emelkedettebb és szakmailag sokkal megalapozottabb hasonlat lehetne, még akkor is, ha ez – adott esetben – együttjárna az ATV stúdiójának elhagyásával.
