SZOLIDARITÁSI TÜNTETÉS A TANÁROKÉRT - 2022. OKTÓBER 23.

ADOM DIÁKMOZGALOM
Szerző: ADOM / PDSZ
2022.10.23.

ADOM Diákmozgalom és PDSZ - Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete eseménye

Kálvin tér, Budapest 1088, Magyarország

Nyilvános  · Bárki a Facebookon vagy azon kívül

UPDATE:

Annyian jeleztetek vissza az eseményünkre, hogy nagyobb, szimbolikusabb helyszínt kellett választanunk!

16:00-16:15 Gyülekezés a Kálvin téren (Református templom előtti részen)
16:15-16:45 Vonulás
Kálvin tér- Vámház körút- Fővám tér- Szabadság híd- Műegyetem rakpart

16:45-16:48 Esemény előtt:
Budapest Képviseletében: Karácsony Gergely
16:48-17:25 Megemlékezés:
Schermann Fruzsina

17:25-17:40 Koncert

17:40-18:10 Oktatás szereplőinek felszólalása:
PDSZ Nagy Erzsébet
PSZ Szabó Zsuzsa
Diák – Bozai Ákos
Magyar Anyák László Györgyi
Slam poetry Pánkotai Lili
Tanítanék Törley Kata- Pilz Olivér

18:10-18:30 Koncert

18:30-19:00 Felszólalások a szolidaritásért:

Pajda Renáta egyetemista
FFF Czeglédi Hanna
TASZ Zeller Judit
MKKSZ Boros Péterné
TBDSZ Taskovics István
EKSZ Naszályi Gábor
EVDSZ dr Szilágyi József
VDSZ Székely Tamás
SZÁD Köves Ferenc
MASZSZ IFI Kovács Dávid
KATA Kolesár András

19:00-19:20 Koncert

Velünk lesz:

A PDSZ, Tanítanék, a Magyar Anyák, a KATA károsultak, a szakszervezetek és sokan mások!

Kíváncsiak vagytok, kik lépnek fel?
Nemsokára következnek a részletek

 

ITT OLVASHATÓ

1956-BAN ALIG LEHETETT BEJUTNI MAGYARORSZÁGRA, MÉGIS TÖBB MINT SZÁZ NYUGATI ÚJSÁGÍRÓ TUDÓSÍTOTTA A SZABAD VILÁGOT A FORRADALOMRÓL

QUBIT
Szerző: VAJNA TAMÁS
2022.10.23.

22 amerikai, 26 angol, 17 francia, 31 osztrák, 20 olasz, 8 svájci, 9 holland, 5 belga, 12 német, 1 norvég, 4 finn, 1 török, 2 dán, 1 svéd, 1 spanyol, valamint 1-1 a Vatikán és az ENSZ által delegált médiamunkás tevékenykedett a helyszínen. Korabeli videókon, amit láttak.

Kik?

„A sztálinista rendszer megszilárdultával a nyugati hírszervek tudósítóit sorra kiutasították Magyarországról, a nekik dolgozó magyarok munkáját lehetetlenné tették, néhányukat pedig bebörtönözték. Így egy idő után a nyugati lapoknak és hírügynökségeknek nem voltak állandó budapesti tudósítói. Kivétel volt egy házaspár: Marton Endre és Ilona, akik az Associated Press (AP), illetve United Press International (UPI) amerikai hírügynökséget tudósították” – olvasható a Budapestről jelentjük... Az 1956-os forradalom az egykorú nemzetközi sajtóban című 2006-ban megjelent kötet külföldi tudósítókról szóló tanulmányában.

Molnár János, a három éve a kormányközeli Veritas Intézetbe olvasztott, a kötet publikálásakor azonban még független és önálló 1956-os Intézet munkatársa azt is feltárta, hogy az 1949-es Mindszenty-perről is tudósító Marton házaspár 1955-ös letartóztatása után a keleti tömb országaira specializálódott külpolitikai újságírók zöme Bécsből próbált bejutni a vasfüggöny mögé. „Az ilyen beutazásokat különféle bürokratikus akadályokkal nehezítették, és csak ritkán engedélyezték. Az a szerencsés újságíró sem mozoghatott kedve szerint, akinek sikerült vízumot szereznie. Itt töltött idejét a vendéglátók körültekintően megszervezték és szigorúan kontrollálták, így kevés valódi tapasztalatot szerezhetett a rendszerrel kapcsolatban” – írja Molnár.

Az események utólagos rekonstrukciója szerint a külföldi újságírók zöme október 27-28. körül, vagy még néhány nappal később érkezett Magyarországra. „Nagy részük a kapitalista országok sajtóját képviselte, a keleti blokk területéről elsősorban Lengyelország és Jugoszlávia küldött újságírókat. Szuez angol-francia megtámadása után néhány »sztártudósítót« már az új szenzáció helyére irányítottak, de a többség továbbra is Magyarországon maradt. A november 4-i szovjet invázió miatt azután napokig nem hagyhatták el a háborús övezetnek számító Budapestet, de a harcok elcsendesülésével, november 8. és 11. között a legtöbben elutaztak Magyarországról. A forradalom elbukott, az utcai harcok befejeződtek, a szenzáció véget ért. Néhány újságíró azonban maradt, noha a magyar hatóságok vonakodtak a tartózkodási engedélyüket meghosszabbítani. Az új év első napjaira azonban a Reuters egyetlen tudósítóját leszámítva az utolsó nyugati újságírók is kiszorultak az országból” – olvasható a már idézett tanulmányban.

Molnár szerint a „fegyveres felkelés kitörése után egy héttel itt lévő mintegy százötven külföldi tudósító közül természetesen kevesen voltak az elejétől fogva az események tanúi. A többséget a kitörő forradalom szenzációja, az első Budapestről érkező hírek vonzották Magyarországra. A helyszínre jutáshoz általában szükség volt néhány napra. Nehezítette a beutazást a magyarországi közlekedés összeomlása és a háborús állapotok miatt kialakult anarchia. Október 28-29-ig a belépéshez vízumra is szükség volt, ezért sok tudósító napokig várakozott a határon. Különös szerencséjének vagy jó szimatának köszönhetően mégis több mint féltucatnyi újságíró a felkelés kezdetétől Budapesten volt. Az első naptól a helyszínen lévők visszaemlékezéseire jellemző, hogy mindenki magát tartja a kevesek egyikének, aki kezdettől az események tanúja volt. Egymásról keveset tudnak, többnyire csak három-négy nevet említenek, annak ellenére, hogy a legtöbben ugyanabban a szállodában vettek ki szobát”. A szóban forgó hotel a Duna-part pesti oldalán magányosan álló, a világégés előtt Bristol nevet viselő Duna Szálló volt. „A meglehetősen leromlott épületben lakott a forradalom idején a nyugati újságírók kilencven százaléka, ahol ennek ellenére csak kézi kapcsolású telefon működött, egy telefonos kisasszonnyal. A tudósítók jelenléte a forradalom napjaiban a szállodát pezsgő életű központtá tette, ahová a magyar értelmiségiek vagy politikusok is bejártak ebédelni, híreket cserélni. Mivel senki sem volt képes egyszerre minden fontos helyszínen jelen lenni, az ismerős tudósítók összedolgoztak”...

ITT OLVASHATÓ

56 ÉS A HAZUGSÁGOK

PENDULUM BLOG
Szerző: SÁROSI PÉTER
2022.10.23.

Többször is hazudtak nekünk - és mi magunknak is - 1956-ról.

Egyszer akkor, amikor letagadták, hogy forradalom volt, és felépítették az ellenforradalom mítoszát. Másodszorra pedig akkor, amikor a rendszerváltás után felépítettünk a hős, bátor magyar nép mítoszát, ami 1956-ban megmutatta az egész világnak, hogy mennyire szereti a szabadságot.

Ez utóbbi sem teljesen fedi ugyanis a valóságot: a magyar nép nagy része 1956-ban is azt tette, mint máskor. Mint mindig. Lapított. Kivárt. Helyezkedett.A forradalmat pár ezer ember csinálta meg - és csinálta végig, vállalva a következményeket érte. Mert, ahogy Martin Luther King megfogalmazta, mindig a kreatív elkötelezett kisebbség teszi jobbá a világot. A többség pedig alkalmazkodik a változó szelekhez.

Garibaldi mondása: "milyen kevesen voltunk, és milyen sokan maradtunk" - igaz az 56-os forradalomra is. Hiszen valahogyan 1989 után lett az, hogy minden bokorban egy forradalmárt találtunk, aki hirtelen felfedezte, hogy ő micsoda nagy ellenálló volt az átkosban.

1956. október 23-át nem lehet értelmezni és megérteni anélkül, hogy ne tennénk oda mellé 1957. május elsejét.

A napot, amikor, a történészek kifejezésével, a magyar társadalom teljesen kapitulált. Hogy ezen a napon százezres tömeg vonult fel ünnepelni azt a Kádár-rendszert, ami még javában folytatta a kivégzéseket, nem lehet egyszerűen megmagyarázni a félelemmel.

Sajnos az van, hogy a 20. századi magyar történelem egyik legemelkedettebb pillanatát, október 23-át, alig hat hónap választja el az egyik legcsúfosabb mélypontjától. Amit ma már próbálunk a jótékony feledés homályába burkolni.

Mint ahogy próbáljuk a jótékony feledés homályába burkolni azt is, hogy a magyar írástudók színe-java elárulta a forradalmat és aláírta azt a nyilatkozatot, amiben a magyar értelmiség követel az ENSZ-től, hogy állítsa le a forradalommal kapcsolatos vizsgálatát. És a gaz nyugati imperialisták beavatkozásának nevezi a forradalmat.

Sokan kérdezik manapság: hogyan lehet egy egykor oly bátor nép, ami 56-ot csinálta, ennyire gyáva, mint most? Nos, ha október 23. mellé odatesszük 1957. május elsejét, akkor összeáll a kép...

ITT OLVASHATÓ

A NER ÉS AZ Ő BÍBOROSA

TELEX
Szerző: UNGVÁRY KRISZTIÁN
2022.10.23.

Mindszenty József bíborosról az átlagos magyar olvasó nem tud sokat. Jó esetben emlékszik arra, hogy a kommunista uralom alatt bebörtönözték, 1956-ban a forradalom napjaiban egy rádióbeszédet mondott, majd a szovjet invázió után az Egyesült Államok budapesti nagykövetségére menekült, és innen csak 1971-ben távozott.

Mivel Mindszenty a kommunista elnyomás áldozata, ráadásul – ellentétben az 1964 utáni püspökökkel – soha nem hódolt be a pártállamnak, nem meglepő, hogy személye már a rendszerváltás előtt is az állhatatosság és az igaz keresztény hit szimbólumának számított. Abban, hogy ez a Mindszenty-kép széles körben elterjedhetett, nagy szerepe volt a pártállami propagandának is, amelynek számára a maradinak és reakciósnak megbélyegzett főpap volt az ideális ellenfél. Ikonikus figuraként ő szerepelt a kommunista pamfletek és karikatúrák címlapján, így az egyszerű halandó, aki a pártállami propagandának csak a hazugságait észlelte, arra következtethetett, hogy Mindszenty valójában egy pozitív figura, ha ennyit szidják.

A Mindszenty-kultusz a rendszerváltás után újult erőre kapott, és 2022-re elérte azt a szintet, hogy személye a NER emlékezetpolitikájának legfontosabb egyházi vonatkoztatási pontjává vált. Mindez azonban nem a Mindszentyvel kapcsolatos kutatások miatt, hanem azok ellenére történt. Somorjai Ádám bencés szerzetes és Virt László hittantanár éppenséggel az egyház felől vizsgálták az érintett tevékenységét, de az általuk feltárt dokumentumok még ezzel az optikával is azt bizonyítják, hogy Mindszenty személye teljesen alkalmatlan arra, hogy kultuszt építsenek köréje (alábbi írásom az ő kutatásaikra alapul). Az ugyanis, hogy valakit az elveiért üldöztek a kommunizmus alatt, önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy az érintettet boldoggá avassák...

ITT OLVASHATÓ 

LEGFRISSEBB HÍREK A TELEXEN